Századok – 1998
Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231
248 FIGYELŐ legutolsó fázisában forrasztották be; amint ez valóban így is történt a 9. és 10. sz. csésze esetében.5 5 R. T. A. most említett módszertani tartózkodása a kincs keresztény vonatkozásaival kapcsolatban bizonyára abból fakad, hogy a koraközépkor kutatásában egyre nyilvánvalóbbá válik: a kereszt, keresztény jellegű tárgyak és szimbolika használata, önmagában egyáltalán nem jelei és még kevésbé nem biztosítékai a tulajdonos keresztény hitének 56 Mégis szembetűnő, hogy a kincsnek több darabja is egyházi, de legalábbis egyértelműen keresztény jellegű. Elsőként az elkallódott kereszt említendő, mellyel a szerzőpáros nemcsak hogy nem számol (p. 10), de — tévesen — űgy is veszi, hogy a kincs eredetileg is 23 db. tárgyból állt. (Meg kell itt jegyeznünk, hogy a könyv bibliográfiájában természetesen szerepel azon két cikk, mely a kincs előkerülésének történetét levéltári források alapján tárgyalja; az ott föltárt adatokat, köztük a kereszt előkerülésére vonatkozókat — mint bizonyíthatatlanokat — további elemzés nélkül elvetni fölösleges szuperkritika.) Emellett számolni kell az imént említett csésze közepében levő kereszt-ábrázolással (21. sz.), más edények kereszt-ábrázolásával és az egyértelműen keresztelési szertartásra utaló feliratával (9, 10. sz.). Érdemes itt felhívni a figyelmet, hogy a római kor óta ismert típusú nyeles tálkákhoz (15, 16. sz.) hasonlókat a görög rítusú szertartásokon használták,5 7 és noha bizonyíthatatlan, de eleve mégsem zárható ki akár csak annak a lehetősége, hogy a kincs kelyhei is ne egyházi rendeltetésre készültek volna.5 8 Minthogy pedig a közép-ázsiai és bizánci ötvösségtől való eltérések miatt nem lehet kétség a kincs Kárpát-medencei készülését illetően (ezzel is az említett munkámban tervezek bővebben foglalkozni), ezért megítélésem szerint a bizánci kereszténységgel kapcsolatba hozható fenti jegyek összessége és a 9, 10. sz. csésze talán 7-8. sz-i készülése alapján a későavar-bizánci kapcsolatoknak egy olyan, történeti vonatkozású vonulata tárulhat föl előttünk, 55 László (1957) 128, 136. 56 Ezzel foglalkozott a „Mit jelentenek az avarkorban a keresztény (jellegű) tárgyak?" c. kerekasztal megbeszélés (MTA Régészeti Intézete 1995), ugyanígy látja e kérdést Pohl 293-294. is. A problémáról általában Id. H. Roth: Christentum der Bekehrungszeit. Ш. Archäologisches. A. Merowingerzeit. in: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde IX Berlin, 1981, 585-595. A hagyományos tárgyalásmódot Id. A. Kollautz: Denkmäler byzantinischen Christentums aus der Awarenzeit der Donauländer. Zetemata Byzantina 2 (Amsterdam 1970); Gy. László: Les trouvailles rappelant à la chrétienté dans la période des grandes migrations des peuples en Hongrie. Corsi di Cultura sull'arte Ravennate e Bizantina (Ravenna 1969) 209-211; Idem: Die Awaren und das Christentum im Donauraum und im östlichen Mitteleuropa, in: Das heidnische und das christliche Slawentum. Annales Instituti Slavici П.1 (Wiesbaden 1969) 141-152 (az utóbbiról Pohl 409, 59. j.: „mit sehr optimistischen Schlußfolgerungen"). 57 N. Belaev: L'argenterie byzantine du trésor de Perescepina. Art §i Arheologia 1/2 (Bucureçti - Ia§i 1928) 1-3; Cs. Bálint: II tesoro di Nagyszentmiklós, in: Gli Avari. Un popolo d'Europa. ed.: G. C. Menis. Udine 1995, 204. 58 J. Hampel: Der Goldfund von Nagy-Szent-Miklós sogenannter „Schatz des Attila". Beitrag zur Kunstgeschichte der Völkerwanderungsepoche. Budapest 1886. 99; N. Maurodinov: Le trésor protobulgare de Nagyszentmiklós. ArchHung 29, 1943, 47 viszont nem látja bizonyítottnak az egyházi használatukat. László (1957) 157. szerint a kincsnek nincsen semmilyen egyházi jellege, e véleményét később is fenntartotta, habár ugyanazon az oldalon, az előző bekezdésben a Buyla-feliratos csészéről azt írta, hogy „diente zuvor oder später sakralen Zwecken" (László - Rácz 169.). Az avarkori kelyheket általában rituális edényeknek tartja J. Szentpéteri: Ritual'naja posuda v avarskich pogrebenijach. in: Uralo-Altajistika. red.: E. I. Ubrjatova. Novosibirsk 1985, 17-23.
