Századok – 1998
Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231
FIGYELŐ 245 azt hiányolhatjuk, hogy nem nevezte meg ezeket a feliratokat és — miként más esetekben sem — nem hivatkozott a kutatás ezzel kapcsolatos korábbi eredményeire. Az említett vrapi korsón kívül még néhány példa a Bulgárián kívüli és nem-9. sz-i előfordulásaira: e betűtípus föllelhető a Vatikáni múzeum egyik keresztjén, mely epigráfiai és történeti alapon a 6. sz. első negyedére keltezhető.4 6 Föllelhető egy 577-ből származó ezüst tál feliratában4 7 és egy állítólag Konstantinápolyból származó 7. sz-i gyűrű monogrammjában.4 8 Előfordul továbbá egy 873-ból származó boétiai templom feliratán4 9 és több 7-10. sz-i ólompecséten is.5 0 Kétségtelen, hogy az „aláhúzott B" betű a legnagyobb számban a mai Bulgária területéről ismert,5 1 viszont pusztán azért tekinteni ezt a felirat protobolgár eredete mellett szóló érvnek, mert Bulgária az a Nagyszentmiklóshoz legközelebbi régió, ahol ilyen betű előfordul - módszertanilag erősen vitatható, történetileg pedig naiv eljárás. Az utóbbi szerzője feltehetőleg ezzel próbálta annak jelentőségét csökkenteni, hogy a szóban forgó betűtípus használata már korábban és Bulgárián kívül is kimutatható. Szó sem lehet tehát arról, hogy ez egy bulgár és egy 9. sz-i specialitás lett volna! A letagadhatatlan bulgáriai sűrűsége és az albániai előfordulása (Vrap ) csak annyit mutat, hogy ez a Balkánon valamilyen okból különösen gyakran elterjedt; a nagyszentmiklósi kincsben való jelenléte pedig véleményem szerint annak lehet a jele, hogy a 21. sz. csésze feliratát készítő ötvös epigráfiai ismeretei a balkániakkal azonos régióból származtak. 2) A második az imént már említett „zupán" címmel kapcsolatos. A szóban forgó monográfia a 21. sz. csésze feliratát tárgyalja a legrészletesebben (pp. 18-20, 22-24), mégpedig okkal, mert ez egy olyan nyelvészeti problémakört képvisel, amelyik számos, köztük igen nagy horderejű történeti következtetés lehetőségét rejti magában. Itt két, a kutatásban lényegesen újnak számító körülménnyel van dolgunk. Először is az még látszólag „csak" nyelvészeti és régészeti vonatkozású, hogy R. G. szerint a csésze csatját utólag erősítették rá,52 ami által — R. T. A. megállapítása szerint — a görög betűs török szöveg mindazon megfejtési kísérletei, melyekben „csattal" és „felfüggesztéssel" számolnak, értelmüket vesztik (p. 20). Másodsorban igen fontos — történetileg is az — R. T. A. azon megállapítása, mely szerint a „Buyla"-feliratban egyáltalán nem fordul elő a „csat" szó; így hát a szöveg a csatra és bárminemű „folerősítésre" -— több megfejtési kísérlettel szemben — nem vonatkozhatik (ibidem). 46 M. Rosenberg: Niello bis zum Jahre 1000 nach Chr. Frankfurt am Main 1924, 52, Fig. 42. 47 E. Cruikshank Dodd: Byzantine Silver Treasures. Monographien der Abegg-Stiftung 9 (Bern 1973), 24, Taf. XII. 48 M. C. Ross: Catalogue of the Byzantine Art and Early Medieval Antiquities in the Dumbarton Oaks Collection. Dumbarton Oaks Monographs II (Washington D. C. 1965) II. 61, No. 71; PI. XLV: No. 71. 49 N. Moutsopoulos: La morphologie des inscriptions byzantines et post-byzantins de Grèce. Cyrillomethodianum 2 (Thessalonique 1975) 78, Pl. 4: No. 1. 50 I. Barnea - S. Stefanescu: Bizantini, Romani Bulgari la Dunarea de Jos. Din Istoria Dobrogei 3 (Bucure§ti 1971) 18, Fig. 3: 4, 6, 7. 51 Besevliev, Inschriften 52 Már M. Rusu is arra a következtetésre jutott, hogy a csatot nem Butául erősíttette rá: Rusu 35.
