Századok – 1998
Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231
244 FIGYELŐ (még) szintén nem tudja eldönteni, hogy a „zupán" titulus az avaroktól a Kárpát-medencei szlávokhoz vagy a balkáni szlávokhoz került-e át, akkor pusztán a kincs török feliratainak bolgár-török dialektusának történő meghatározása és a 19. sz. csésze „zoapan" felirata alapján alapvetően elhibázott Nagyszentmiklóst protobolgárnak tartani. (A kérdés régészeti vonatkozására — mint említettem — egy másik alkalommal szeretnék kitérni.) Ami azonban 1924-ben a protobolgár eredet-elméletet nyelvészetileg megalapozó V Thomsen részéről még talán csak egyfajta figyelmetlenség volt, ugyanaz ma már megengedhetetlen hiba. Napjainkra ui. a 7-8. sz-i Kárpát-medencében beszélt nyelv(ek) ismeretét illetően a helyzet alapvetően megváltozott. Egyrészt a föltárt történeti források segítségével kikövetkeztethetővé vált bolgároknak ill. onoguroknak a 7-8. sz-i Avar kaganátusban való jelenléte, másrészt előkerültek az első igazi avar írásos emlékek. Az I. szarvasi rovásírásos felirat egyik megfejtési kísérlete pedig szintén azt a tézist erősíti meg, hogy voltak onogur nyelven beszélők ill. írók 8. sz-i Kárpát-medencében, sőt, éppenséggel annak a keleti felében, Nagyszentmiklóstól 90 km távolságban. (E közelség viszonylagos: föltétlenül figyelemre méltóbb, mint a légvonalban 550 km-re eső bulgáriaiakra hivatkozni, ugyanakkor hangsúlyozom: a földrajzi közelséget vagy távolságot önmagában nem kívánom történeti erűként felhasználni!) Annál viszont ma már mi sem természetesebb, mint hogy a kincs török nyelvű felirataival foglalkozva kényszerítő jelleggel számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy azok avar, esetleg éppen onogur nyelven íródtak. Nézzük most meg a protobolgár meghatározás két, paleográfiai és nyelvészeti érvét, melyek a 21. sz. csésze feliratából indulnak ki! 1) A „Buyla"-felirat ún. aláhúzott B-betüjével kapcsolatos kérdéskör, amelyik a kincs egészének — ideértve a nyelvészeti vonatkozásokat is! — megítélését befolyásolja. Az idők folyamán a kutatásban szinte axiómává vált az a kormeghatározó jelleg, melyet V Thomsen óta e betűtípusnak szokás tulajdonítani. Ez a rendkívül fontos érv azonban mára érvényét vesztette; az „aláhúzott B" ui. nem kizárólag a 9. században fordul elő. Meglehetősen hosszú ideje elhangzott bár, a kutatók következetesen elmentek azon régi figyelmeztetés mellett, mely szerint ez a betűtípus a vrapi kincs füles korsójának talpán, az egyik monogrammos műhelyjegyben is előfordul. Márpedig pusztán ebből mind Vrap-pal, mind Nagyszentmiklóssal kapcsolatban már évtizedekkel ezelőtt alapvető kulturális és kronológiai következtetést lehetett volna levonni, hiszen a verdejegyek alapján az albániai korsó semmiképpen sem keltezhető a 9. sz-ra - az ui. biztosan a 6. sz-ból való.4 4 Történészek és írástörténészek tájékoztatására írom itt le: legelőször magyar régészek, Horváth T., majd Bóna I.45 hívták föl a figyelmet arra, hogy ez a betúforma egyáltalán nem kizárólag a 9. századra jellemző, hanem már megvolt a korábbi századokban is. Megnyugtató, hogy így látja ezt a szóban forgó könyvben R. G. is (p. 22, n. 7), legföljebb 44 E. C. Dodd\ Byzantine Silver Stamps. Dumbarton Oaks Papers 7 (Washington D.C. 1961) 247, No. 88. 45 Bóna I.: A népvándorlás kor és a korai középkor története Magyarországon, in: Magyarország története. Főszerk.: Székely Gy., szerk.: Bartha A. Budapest 1984, I, 345.
