Századok – 1998

Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231

242 FIGYELŐ érdemes megjegyezni, hogy a 9. sz-ból származó St. Maurice d'Agaun-i korsó41 füle egyáltalán nem ilyen, hanem az abban a korban szélesen elteijedt típusü akantuszlevelekkel díszített.4 2 A kincs többi korsójának azonban nemcsak a füle azonos típusú; de ennek vizsgálata sem e cikk feladata. A protobolgár kapcsolatról A kincs eredetével kapcsolatban hosszú ideje, szélesen elterjedt protobolgár meghatározás — melynek során legtöbbször szétválaszthatatlanul keveredik össze a készülés és a birtoklás különben nagyon is megkülönböztetendő szempontja — három pilléren nyugszik: a történeti, a régészeti és a nyelvészeti adatok, ill. meg­figyelések értékelésén, valamint az említett adatok kombinációin. Ráadásul mind­ehhez még mindegyik diszciplína esetében külön figyelembe kell(ene) venni az adatok időrendi helyzetét is. Kissé leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a nagy­szentmiklósi kincs protobolgárnak történt meghatározása 3 nagy tudós, 3 tudo­mányterület képviselőjének állásfoglalására támaszkodik. A nyelvész V Thomsen­nek a feliratokkal foglalkozó cikke, a művészettörténész N. Kondakov-nak nem kevésbé régen közzétett állásfoglalása és végül: a régész-művészettörténész N. Mavrodinov könyve révén mind a tudományos, mind a népszerűsítő könyvekben világszerte elterjedt felfogás szerint a kincs protobolgár eredetű. E kor- és kultu­rális meghatározások legalább félévszázadosak, az elemzésükre azóta senki sem fordított figyelmet, hanem a protobolgár eredetről szóló elméletet axiómaként kezelték, ami aztán kiindulópontul szolgált a további következtetésekhez. A ku­tatókban manapság könnyen az a benyomás kelhet, hogy a kincs protobolgár eredete végérvényesen bizonyítottnak tekinthető! A nemzetközi kutatásban ezzel a teóriával szemben — közvetett módon — egyedül a magyar tudományosság lépett fol, mégpedig azáltal, hogy az elmúlt 3 évtizedben Magyarországon a kincs magyar eredetének ötlete terjedt el; legújabban pedig az avar kapcsolatai mellett hangzik el egy-egy érv. (Mind a magyar származás-teóriával, mind pedig a kuta­tástörténet kritikai elemzésével az előkészületben levő munkámban foglalkozom.) Ha azonban csak egy kicsit is jobban megnézzük az eddig felhozott bizonyítékokat és érveket, akkor kiderül: a „9. század — protobolgár — 9. század" kor- és etni­kum-meghatározás kezdettől fogva tautologikus jellegű volt. Nyelvészeti könyvről lévén most szó, a „Nagyszentmiklós = protobolgár" elmélet kialakulásának a történeti, eszmetörténeti és régészeti szempontú taglalásába itt nem bocsátkozom, lássuk viszont: mi a helyzet Nagyszentmiklós kutatásában a nyelvészet részéről? E diszciplína területén 3 módszerbeli hibát és 2 fő érvet látok, melyek a megha­tározzák. I) Az egyik hiba abban a szintén ma már pusztán tudománytörténeti kuri­ózumként kezelhető felfogásban rejlett, amelyik egyáltalán lehetségesnek tartotta, hogy egy kincs készítőinek és/vagy birtokosainak etnikumára vonatkozóan annak 41 G. de Francovich: Persia, Siria, Bisanzio e il Medioevo artistico europeo. Napoli 1984, 139-189. 42 Vb. N. Fraenkel - Schoorl: Carolingian Jewellery with Plant Ornament. Berichten van de Rijskdienst voor het Oudheidkundig Bodemonderzoek 28, 1978, 345-397.

Next

/
Oldalképek
Tartalom