Századok – 1998

Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231

FIGYELŐ 239 az újabb kutatás 8-9. sz-inak tartja),2

8

de kultúrtörténeti szempontból még így is roppant nagy jelentőségű leletnek számít. Bulgáriában több telepen is tártak fel kerek alaprajzú építmények alapjait, melyeket az ottani kutatás — a jól ismert, ám bizonytalan rendeltetésű Sarkel-i Jurtáknál"2

9

több megalapozottsággal — ,jurta-jellegűnek" (jurtenartig) tart.30

Minthogy pedig a legcsekélyebb történeti és/vagy kulturális okunk sincs azt gondolni, hogy az avarok sátrai lényegesen másként néztek volna ki, mint a dunai bolgárok által használtak, hanem sokkal inkább EK-Európa vagy a szibériai erdővidék sátraihoz hasonlítottak volna, ezért hát a fentiekben jelzett bizonytalanságok ellenére is igen nagy valószínűséggel állíthatjuk: a nagyszentmiklósi 2. korsó fenekén látható bekarcolt rajz esetében nem sátor-ábrázolással van dolgunk. (R. G.-nek a szerzőtársa, R. T. A., aki évtizedek óta figyeli a steppei népek sátraival kapcsolatos kutatást,3

1

ennek megítélésében bizonyára tudott volna neki útmutatással szolgálni.) Jegyzet az edények füleiről A kincs feliratainak szóban forgó monográfiájában R. G. kísérletet tesz arra, hogy az egyes tárgyak „életének" belső időrendjét felállítsa. Ezt a 8. sz. tálka példájával szemlélteti, melynél R. G. szerint 3 periódus különíthető el: a tálka készülése, a felirat készülése és a fül fölerősítése. (N. В.: ez eddig is kézenfekvő volt.) Egy másik ilyen tárgyú megállapítása, hogy eredetileg egyik edénynek sem volt füle, valamennyit később erősítették fel rájuk.32

R. G. László Gy.-nak a kincscsel kapcsolatos technikai megfigyeléseiről elismeréssel nyilatkozik,33

a könyvére gyakran hivatkozik (háromféle módon is: „op. cit.", „László passim" vagy „László [oldalszám]" utalással, ami a könyv alább tárgyalandó szerkesztési hibái közé sorolható). Az is szemmellátható, hogy ő László Gy-nak igen figyelmes olvasója volt; egy ízben még az utóbbi magyar szövegét is összevetette a németül megjelenttel. Mindezt azért tartom szükségesnek itt leírni, mert a felsoroltak alapján — már egyedül a tudományos pontosság kedvéért is — etikus lett volna, ha R. G. megemlíti: a fülekkel kapcsolatban ugyanezt a megállapítást az idézett könyvében László Gy. — s még korábban: E. H. Zimmermann és H. Schüller! — is megtette.34

Ugyanez áll a 8. sz. tálka esetében fölállított periodizációra is; stilisz-28

A bolgár régészek által javasolt keltezéssel U. Fiedler is egyetért, aki Dimitrovnak egy észrevétele alapján nem tartja kizártnak annak lehetőségét sem, hogy a telepet a 10. sz-ban, a 11. sz. elején még használhatták. Szíves levélbeli közléséért fogadja köszönetem! 29

S. A. Pletnëva: О svjazach alano-bolgarskich piemen Podon'ja so slavjanami. SA 1962/1, 87; Idem: Ot kocevij к gorodam. Materialy i Issledovanija po Archeologii 142, 1967, 52-58. 30

Z. Vâzarova: Slavjani a prabálgari (tjurkobalgari) v svetlinata na archeologiceskite danni. Archeologija 13, 1971/1, 17. A kelet-európai , jurta-jellegű" régészeti objektumok összefoglalása ld. V S. Flërov: Raiinesiednevekovye jurtoobraznye zilisca Vostocnoj Evropy. Moskva 1996. 31 A. Róna-Tas: Die unübertroffene Technik der mongolischen Jurte, in: Die Mongolen. Ausstellungskatalog. Haus der Kunst, München, red.: W Heissig - C. C. Müller. Innsbruck 1989, I, 134-141.; Idem: Notes on the Kazak Yurt of West Mongolia. AOH 12, 1961, 79-102. 32

Gobi - Róna-Tas, Inschriften 34. 33 Göhl - Róna-Tas, Inschriften 30. 34

Schüller, Ornamentika; Riegl - Zimmermann, Kunstgewerbe 84, 86, 93, 96. Zimmermann fölhívta a figyelmet arra, hogy a 10. sz. csészén a csat helyét az ötvös előre kihagyta, ibidem 90;