Századok – 1998
Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231
240 FIGYELŐ tikailag kétségkívül nem ilyen szabatosan, ámde a tartalmát tekintve pontosan ilyen egyértelműen különítette el László Gy. is az említett tálka egyes készülési, ill. használati periódusait35 - ezt is illett volna idézni. Igen érdekes R. G.-nek az a feltételezése, mely szerint a kincsnek voltak olyan darabjai, melyeknek az elrejtés idején már újból nem volt füle.3 6 Sajnos azt nem írta meg, hogy pontosan mely edényekre gondol és hogy minek alapján jutott erre az elgondolásra - így ez nem tekinthető többnek, mint a jövendőben számításba veendő számtalan lehetőség egyikének. Az edények (volt) fülei közül valószínűleg az 1. és 2. sz. korsóé az, mellyel kapcsolatban tudok itt némi újjal szolgálni. A kutatás kezdettől fogva tudott az 1. sz. fülének díszített voltáról,3 7 amit most azzal lehet kiegészíteni, hogy a letört lemezmaradványokon két díszítőelem részlete különíthető el. Ezek közül egy, a 3. és 4. sz. korsó oldalán láthatóra emlékeztető kettős szalagfonat indulása és egy befelé nyíló kettős inda határozható meg. A 2. sz. korsó fülének indulását jobban sikerült megfigyelnem, mint az N. Mavrodinov és Rácz I. fényképfelvételei idején lehetséges volt,3 8 a fül alapját jelentő korong ui. időközben kitörött s így ma jól látszik a jelenlegi, bordázott szalagfonat alatti, eredeti díszítőelem. Ami különben azon megfigyelés jelentőségét illeti, hogy a fülek utólag kerültek föl az edényekre, hiba lenne azt abszolutizálni. E megállapításnak lehet ui. értelme az említett 8. sz. tálka, a 19. és 20. sz. csésze esetében, de semmiképpen sincsen pl. a 3, 4. sz. korsóénál, míg a fül egyidejű vagy későbbi készülésének kérdése a 11. sz. pohárka esetében — szerintem — eldönthetetlen. Megfigyelésem szerint a 3, 4. sz. korsó esetében a készülés és a füllel való ellátás között lényeges idő biztosan nem telhetett el, minthogy a fül alatti díszítések jóval kevésbé kopottak, mint a korsó többi részén láthatók (ld. alább). Természetesen jó lenne tudni, hogy mennyi volt ez az idő, az említett kopottság foka alapján ui. nem állapítható meg, hogy vajon még maga a készítő ötvös forrasztotta-e föl az edény fülét, vagy erre csak valamennyi — de mindenképpen rövid! — idő elteltével került volna sor. A tárgy készülésének menete szempontjából ez az időkülönbség csak elvileg lehetett szignifikáns (ad absurdum: 1 óra? 1 nap? 1 hónap?), de a tárgy kultúrtörténete szempontjából mindenképpen lényegtelen volt. Végülis köztudott, hogy van a kincsben egy csésze (10. sz.), melynél — Rácz I. felvétele39 jól mutatja ezt — teljesen kétségtelen: azt a fület biztosan maga az edényt készítő ötvös erősítette fel, annak jövendő helyét díszítetlenül hagyva. Ez egy olyan eset volt, amikor az ötvösnek könnyű, ésszerű és szebben megoldható volt a fül helyét előre megtervezni: csak egyetlen, zárt ornamentikái egységet, az inda egyik kanyarulatát kellett ui. kihagynia a poncoláskor. A csat fölerősítésekor aztán ez a hely mégiscsak kicsinek bizonyult, de az említett módon eljárva az ötvösnek még-László - Rácz, Goldschatz 99. A fülek utólagos fölerősítésére elsőként J. Arneth figyelt föl; rajzos tábláin minden esetben úgy állnak az edények, hogy ez a részlet jól látható: Arneth, Monumente GUI balra és jobbra; GVL jobbra; GVII: balra; GX. 35 László - Rácz, Goldschatz 147. 36 Göhl - Róna-Tas, Inschriften 34. 37 Riegl - Zimmermann, Kunstgewerbe 84; Mavrodinov, Nagyszentmiklós 12; László (1957) 99 38 Mavrodinov, Nagyszentmiklós Tab. V; László - Rácz, Goldschatz 64, Bild 12 39 László (1957) 168, Bild 78.
