Századok – 1998
Kisebb cikkek - Veszprémy László: A 12. századi magyar kódexírás alakulása I/222
KISEBB CIKKEK 225 a datálatlan és tartalmi érvekkel nem is datálható kéziratok elhelyezése. Mégis a hazai összehasonlító anyag gyarapodásával talán elérkeztünk arra a pontra, amikor megkísérelhetjük felvázolni a kódexemlékek relatív kronológiáját. Magunk is jól éreztük annak nehézségét, amikor minden egyes felmerülő dokumentumot külön-külön kellett datálnunk, anélkül, hogy rendelkezésünkre állna a hazai emlékanyag valamiképpen elrendezett sorozata. Ennek a kívánalomnak alapvetően majd csak a Sarbak Gábor által a legutóbbi kódex-konferencián vázolt „Inventaire illustré de manuscrits médiévaux en Hongrie" fog eleget tenni, bizonyos előzetes áttekintés megtétele azonban semmiképpen sem tűnik haszontalannak.7 Erre éppen egy általunk feldolgozott töredék datálását hozhatjuk fel példának. A töredékkatalógus második kötetében szereplő Augustinus, Caesarius Arelatensis sermonarium töredék írását kezdetben 11. századvéginekvéltük. Ezt Bernhard Bischoff módosította a 12. század második felére, így jelent meg Magyar Könyvszemlebeli cikkünkben is, míg a kötet lektora inkább a 12. század első felére találta jellemzőnek, s így jelent meg a töredékkatalógusban, tegyük hozzá, helyesen.8 Először röviden néhány szót az említett űn. ferde ovális stílusról (schrägovaler Stil). Legutóbb Bernhard Bischoff érintette a kérdést az 1981-es müncheni kódexkiállítás katalóguskötetében (Kalligraphie in Bayern). A gyakorlat a 10-11. század fordulójának szorosabb ductusú írásaira vezethető vissza. Nevét onnan nyerte, hogy eredetileg az „o" betű, de az írás néhány más betűjének ívei enyhén jobbra dőltek, illetve oválisak voltak. Az írás kialakulásának ideje all. század első évtizedeire tehető, valószínűleg Regensburgban. E stílus kiemelkedő képviselője az 1010 körül született s 1070 körül elhalálozott Otloh, st. emmerami szerzetes, aki egymaga húsznál több liturgikus könyvet másolt, s több évet töltött másolással kolostorán kívül, nagyban elősegítve ezzel az írásstílus terjedését. Az 1200 körüli évekig népszerű és elterjedt írás természetesen változott, amit már földrajzi elteijedtsége is indokol.9 Legkorábbi kódexeinket illetően helyénvaló a legnagyobb fokú óvatosság. Ezt jól mutatja az ún. nyitrai Szelepchényi evangelistarium esete is, amelyet a 11. század elejétől a 12. század közepéig próbálnak datálni.1 0 Tekintettel arra, hogy a magyar szentek hiányoznak belőle, másolása nem tehető sokkal 1083 utánra. írásához hasonlót találunk például a franciaországi datált kéziratok között all. század közepétől (Cluny 1049 előtt, Manuscrits, Tom. Ш. Pl. XVIII.), 1058 (St. Maur-des-Fossés, Tom. П. Pl. X.), 1059 (Echternach Tom. III. Pl. XXII.), 1113-24 (Nogent-sous-Coucy Tom. П. XII.), de jól illik ide a zágrábi Evangeliarum (MR, 153) írásképe, amely köztudottan francia eredetű.11 A három mikor az ezredforduló körül, és nem francia földről került hazánkba". (70. old.) 7 Sarbak Gábor: Irástörténeti szempontok a proveniencia meghatározásához. (Vázlat és program). Ars Hungarica 17,1989 29-32. 8 Veszprémy L.: Egy 12. századi sermonariumtöredék. Magyar Könyvszemle 102,1986 53-60. és Fragmenta Latina codicum in Bibliotheca semi-narii cleri Hungáriáé centralis. Ed. Mezey, László. Bp-Wiesbaden, 1988. No. 2. B. Bischoff mindig lekötelező kedvességgel tett eleget a Fragmenta csoporttól érkező datálási kéréseknek. 9 Bischoff, Bernhard.-. Paléographie des römischen Altertums und des abendländischen Mittelalters. Berlin, 1979. 154 skk. és Uő.: Kalligraphie 34-36.; Schneider, Karin: Gotische Schriften 9-24. 10 Fakszimile kiadása Codex Nitriensis. Ed. Július Sopko- Július Valach. Matica Slovenská, 1987. és Veszprémy L.: A Nyitrai evangelistarium. Az ún. Szelepcsényi kódex. Ars Hungarica 21,1993 5-10. 11 Wehli Tünde: A zágrábi püspökség Szent László-kori kódexei, in Szent László és Somogyvár.
