Századok – 1998

Kisebb cikkek - Veszprémy László: A 12. századi magyar kódexírás alakulása I/222

226 KISEBB CIKKEK legrégibb Zágrábban őrzött liturgikus ké­ziratunkat szokásos módon a püspökség alapításával hozzák kapcsolatba, s így má­solásukat is 1090 körűire teszik. Ez persze nem szükségszerű, e kéziratokhoz az a­lapítást követő évtizedek során is hozzá­tapadhatott a Szt. László általi alapítás­hoz kötődő hagyomány, aminek azután végeredményében fennmaradásukat kö­szönhették. Közülük az esztergomi bene­dictionale vitathatatlanul 11. századi írású, mégpedig annak a második feléből, végéből. Kevésbé elegáns mint az Otloh másolatok, de joggal látjuk benne a dél­német írástradíció első hazai emlékét (Kal­ligraphie, Abb. 25., Katalog, Abb. 23, 24.). Ennél jóval korábbi lehet a Garam­szentbenedekre lokalizált sacramentari­um töredék írása,1 2 külföldi párhuzamok alapján (Kalligraphie, Abb. 20-22) a 11. század első felére tehető. Legkorábbi li­turgikus kézirataink közül néhány már megengedi, hogy segítségül hívjuk az ok­leveleket. Sem a Szt. Margit sacramenta­rium (korábbi nevén Hahóti kódex), sem а győri Agenda írásától nem állnak messze Kálmán király oklevelei (1109: DL 11), Fulco hospes 1146. évi oklevelének (DF 206 815) írása, vagy a nemzetközi okle­veles gyakorlat néhány példája (Reichs­kanzlei, Abb. 1., Liège, Fig. 24, 215.). így e kódexek másolását a 11-12. század for­dulójára, a 12. század legelső évtizedeire tennénk.13 Szerencsés helyzetben vagyunk az ún. Codex Albensis (talán gyulafehérvári) kéziratával. Ezt már a korábbi kutatás a 12. század első évtizedeire datálta. Ezt csak megerősíteni tudjuk, Felicián eszter­gomi érsek 1134. évi (DF 251974) oklevele s a kézirat közötti igen feltűnő hasonlóság láttán.14 A 12. század közepén találkozunk az ún. ferde ovális stílus hatását mutató em­lékekkel. Ezek az oklevelek a Pray-kó­dexből ismert írástípus előzményeinek is tekinthetőek s jól mutatják, hogy az ok­levélírás miként fogadta be s próbálta a maga céljainak megfelelően alakítani. Ennek legszebb dokumentuma II. Géza 1150-es, ma is Pannonhalmán őrzött, va­lószínűleg ott is másolt oklevele (DF 206 816). Ennek egy lazább ductusú előzmé­nyeként említhető II. Béla egy 1137. évi, szintén pannonhalmi oklevele (DF 206 810), míg a későbbiekre nézve a pannon­halmi emlékek közül ide sorolnánk II. Géza egy 1151. évi (DF 206 817), Margit úrnő 1152. évi (DF206 818), III. István 1171. évi (DF 208 422), János pannon­halmi apát 1201. március 29-i (DF 206 831) okleveleit. Ezekből a példákból nem azt a következtetést vonjuk le, hogy ez a stílus, illetve a hatására kialakított írás kizárólag Pannonhalmára lett volna jel­lemző. Inkább arról lehet szó, hogy az ország egyik legnagyobb teljesítményű scriptoriumában is így, vagy így is írtak, Tanulmányok a 900 éves somogyvári bencés apát­ság emlékezetére. Kaposvár, 1992 83-97. 12 Képe közölve Mezey László fejezetében in Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. 1. k. Bp. 1969. Garamszentbenedeki eredete azon­ban kétséges, bizonyításra szoruló feltételezés. 13 Veszprémy L.: Legkorábbi hazai sacramenta­riumaink. (Szt. Margit sacramentarium, Zágráb, MR 126) in Tanulmányok a középkori magyaror­szági könyvkultúráról. Szerk. Szelestei N. László. Bp. 1989 121-135.; Kniewald Károly. Hartwick győri püspök Agenda pontificalisa. Magyar Könyv­szemle 1941 1-21. 14 Kódexek i. m. No. 21. A hazai zenetörténeti kutatás meggyőzően valószínűsítette erdélyi egy­házmegyei liturgiával való kapcsolatát. Az anti­phonalék alapján elvégzett zenetörténeti vizsgá­latok eredményeire Dobszay L. - Prószéky Gábor: Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Cent­ralis Europae. I. k. Bp. 1988. és a Dobszay L.: A középkori magyal- liturgia István kori elemei, in Szent István és kora. Bp. 1988. 151-155. A kó­dextöredékek bevonása és számos kiváló minősé­gű fényképmellékletei miatt is alapvető Szendrei Janka-. A magyar középkor hangjegyes forrásai. Bp. 1981.

Next

/
Oldalképek
Tartalom