Századok – 1998
Kisebb cikkek - Veszprémy László: A 12. századi magyar kódexírás alakulása I/222
222 KISEBB CIKKEK Imre hercegnek egy bizánci hercegnővel kötött eljegyzése pecsételt meg 1015 táján.5 7 Moravcsik Gyulának a „Bizánc és a magyarság" című kitűnő áttekintése5 8 és annak angol átdolgozása5 9 szintén hallgat a szóban forgó történeti epizódról,6 0 pedig az jól illik abba a képbe, amelyet más források alapján a nagy magyar bizantinológus így fogalmazott meg Szent István és a bizánci uralkodó szövetségéről és együttműködéséről: „Hajói meggondoljuk, hogy П. Basileios császár Szent István segítségével 1018-ban fejezte be Bulgária meghódítását és hogy a Szerémség 1019. évi meghódítása után a bizánci birodalom és a magyar királyság a Dráva és a Duna vonalán közvetlen szomszédságba került, akkor valószínűnek látszik, hogy a magyar trónörökösnek a bizánci hercegnővel való eljegyzése egy II. Basileios és Szent István között létrejött újabb szövetségi szerződéssel kapcsolatban történhetett".61 A legújabban közölt forrás, Kyrillos magyar csapatparancsnok („Spatharokandidatos kai domestikos") kolostoralapító oklevele ismeretében most azt kell mondanom: száz százalékot megközelítő a valószínűsége annak, hogy a 11. században Ungros néven említett calabriai 57 Györffy: i. m. 286-289, 305-308, 321-323 68 Budapest 1953. 59 Byzantium and the Magyars. Budapest 1970. 60 Magyar kutatók közül egyedül Moravcsik Gyula tanítványa, Gyóni Mátyás (i. m. 243) utal a következő lakonikus mondattal erre a lehetőségre: „Turci türk (szeldzsuk-török, magyar) törzsből való zsoldosok vagy a vardarióta türkök reguláris csapatai." Ám ez a futó utalás, amely ugyanakkor több lehetőséget is nyitva hagy, nem hívta fel a forrásra a kutatók figyelmét, még Moravcsik Gyula sem használta fel azt. 61 Moravcsik Gyula: Görögnyelvű monostorok Szent István korában. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján I., p. 415 (= 253 Reprint). - Imre herceg eljegyzését 1015 körűire datálja Moravcsik (i. m. 412-418) s nyomában a kutatók elsöprő többsége, így pl. földbirtokosok a Szent István és I. András királyok idején bizánci szolgálatba szegődött magyar katonák, illetőleg azok leszármazottai voltak. Egy cseppnyi magyar vér is keveredett tehát Dél-Itália népi tarkaságába a görög, latin, longobard, arab, normann, szláv és sok más komponens közé. Veszprémy László A 12. SZÁZADI MAGYAR KÓDEXÍRÁS ALAKULÁSA Hajnal István már a két világháború közötti években jó érzékkel ismerte fel, hogy a nyomdatechnikai eljárások tökéletesedése következtében az Európa szerte egyre nagyobb számban megjelenő írásmintagyűjtemények új lehetőségeket és távlatokat nyitnak a paleográfia diszciplínája előtt, egyúttal persze új feladatokat is jelölnek ki.1 Európai látókörű tudós lévén, számára magától értetődő volt, hogy a magyar írásmintákat sohasem magában próbálja értékelni, hanem európai párhuzamok, nyugat és középeurópai minták egyidejű figyelembe vételével. így járt el már 1922-ben megjelent magyar írástörténetében, de ugyanezt a Györffy György (i. m. 286-289, 321-323), Makk Ferenc (Magyar külpolitika /896-1196/ Szeged 1996, 59-60). Vajay Szabolcs (Géza nagyfejedelem és családja. Székesfehérvár évszázadai. 1. Székesfehérvár 1967, 90-92) magát a házasságkötést 1022 körűire teszi. Ezt a datálást átveszi pl. Kristó Gyula (I. István, in: Kristó Gyula - Makk Ferenc: Az Arpád-ház uralkodói. Budapest 1995, 45) és Makk Ferenc (Magyar külpolitika p. 63) is. 1 Az eredetileg a velemi Hajnal István emlékkonferencia (1992) írástörténeti szekciójában elhangzott előadás átdolgozott változata. Hajnal I.: írástörténet az írásbeliség felújulása korából. Bp. 1921.; Uő.: Vergleichende Schriftproben zur Entwicklung und Verbreitung der Schrift im 12-13. Jh. Bp.-Leipzig-Milano, 1943.; Uő.: L'enseignement de l'écriture aux universités médiévales. Bp. 1959 (2. kiad.)
