Századok – 1998
Kisebb cikkek - Olajos Teréz: Egy felhasználatlan forráscsoport. A 11. századi magyar–bizánci kapcsolatok történetéhez I/215
KISEBB CIKKEK 219 valószínűség szérint a magyarságnak a görög forrásokban használt egyedi megnevezéséhez, az Ungroshoz kapcsolható. Az írnok vagy a denazalizáció következtében hagyta el a nem ejtett nazális hangot jelölő első „g"-t,3 1 vagy az ugyancsak gyakori másolói illetőleg írnoki hibát, a haplográfiát követte el, azaz két egymást követő azonos betű egyikének az elhagyását.3 2 Már az újonnan hozzáférhetővé vált diploma megismerése előtt is egyik lehetőségként azt a feltevést kockáztattam meg az Antik Tanulmányokban megjelent cikkemben,3 3 hogy az Ungros népnévnek a személynévi használata Dél-Itáüában szolgáló magyar származású katonának, illetve leszármazottjának Calabriába kerülésével magyarázható.3 4 Most ez a feltevés az új forrás fényében szinte a bizonyosság fokára emelkedik. Ahogy a magyar csapatparancsnok tekintélyes birtokok tulajdonosává vált, úgy a magyar közlegény a maga leszerelése után vagy Itáliában maradt utódja kis parcella tulajdonosává, illetve művelőjévé lett, hiszen a metropolita birtoknyilvántartásában egész sor esetben katonaviseltségre utaló személynevek (két Apelatés, egy Kleisuriatés)3 5 éppen úgy találhatók mint népnévi eredetűek.3 6 31 Analógiául szolgálhat - sok egyéb példa mellett - az egykorú délitáliai okiratban, a rhégioni metropolia brebionjában (v. 186) szereplő „Ióannés Lagoubardos" alak „Laggoubardos" helyett. 32 Ezt a hibát a jegyző az adásvételi szerződés 14. sorában el is követi, amikor jrógegramenos" alakot ír „progegramrnenos" helyett. 33 Olajos Teréz: Felhasználatlan bizánci forrás a magyarság korai történetéhez. Antik Tanulmányok XXXIII (1987-88) 24-27. 34 Olajos Teréz: i. m. 26. 36 A brebion 239. és 275. sorában két földművelőt Apelatés néven említ; ez valószínűleg a könynyűfegyverzetű katonát jelentő apelatés közfőnévből vált személynévvé. A 110. sorban szereplő Kl(e)isuriatés neve is minden bizonnyal az erődökben őrszolgálatot teljesítő katonákat, ill. tisz-Lehetséges, hogy a magyar katonák, akikről az újonnan előkerült 1053/1054-ben kelt okmány vall, csak I. András uralkodása alatt állottak bizánci szolgálatba. Ennél azonban valószínűbb, hogy a magyar csapattest már korábban a calabriai császári hadsereg részét képezte s legfeljebb az utánpótlás, a kiöregedettek, a csatában elesettek, maghaltak helyének feltöltése történt I. András idején. Nem véletlen, hogy az oklevél tudós kiadója is arra utal, miszerint a kolostoralapító magyar parancsnoknak már régebben Calabriában kellett szolgálnia. Egyik napról a másikra ugyanis aligha tehetett szert tekintélyes földbirtokra: „Un corps de Hongrois est donc établi dans le thème de Calabre et depuis un certain temps, puisque leur chef est propriétaire de domaines."37 Hogyha ez a megfontolás helytálló, akkor egy korábbi eseményről szóló, immár latin nyelvű kútfőnek az értelmezését is az eddigieknél megalapozottabban vonatkoztathatjuk magyarokra, s vonhatjuk a magyar-bizánci kapcsolatok történetének a forrásai közé. 3. Az Annales Barenses 1027. évi bejegyzésében,3 8 amely azonban valójában II. Basileios halálát (1025. december 15) megelőző események3 9 elbeszélésével kezdődik, olvashatjuk a következőt: „Hoc teket jelölő köznevekhez kapcsolható. Vö. Olajos Teréz: i. m. 26. 36 A brebion 75. sorában egy Konstantinos Sardos, 186. sorában egy Langobard János (Ióannés Lagubardos), 294. sorában egy Lakón, 465-466. sorában pedig egy Démétrios Vlachos szerepel (Guillou kiadásában p. 167, 174, 182, 195-196). 37 Guillou - Rognoni: i. m. 426. 38 Monumenta Germaniae Historica Scriptores (a továbbiakban MGH SS). Tomus V ed. Pertz, G. H. Hannoverae 1844. 53. 39 A П. Basileios által indított hadjáratról ld. pl. Ostrogorsky, G. : Histoire de l'État Byzantin. Paris 1969. 339-340; Falkenhausen, Vera von: La dominazione bizantina nell'Italia méridionale dal IX all' XI secolo. Bari 1978. 64-65; Guillou, A. -Burgareila, F. - Falkenhausen, V v. - Rizzitano,
