Századok – 1998
Kisebb cikkek - Olajos Teréz: Egy felhasználatlan forráscsoport. A 11. századi magyar–bizánci kapcsolatok történetéhez I/215
220 KISEBB CIKKEK anno descendit Ispo chitoniti40 in Italiam cum exercitu magno, id est Russorum, Guandalorum, Turcorum, Burgarorum, Vlachorum,^ Macedonian aliorumque ut caperet Siciliam."42 Az Annales Barenses 1025-re vonatkozó feljegyzése több olyan népet jelöl meg, amelyből a bizánci császár csapatokat toborzott és azokat Dél-Itáliába küldte.4 3 Minthogy Dél-Itália exponált határterületként katonaság nélkül biztosan nem maradt a következő időben sem, feltételezhető, hogy ugyanezen népek egyes tagjai később, 1025 után is jelen voltak Bizánc délitáliai haderőiben. Jelenlétük alighanem nem csak üjabb legénység zsoldba fogadásával és odavezénylésével, hanem azzal is magyarázható, hogy az 1025-ben Itáliába érkezett sereg (vagy annak egy része) vezérének, Orestésnek U. - Fiorani Fiacentmi, V - 1 'ramontana, £>'.: 11 Mezzogiorno dai Bizantini a Federico II. Torino 1983. 226. 40 A chitoniti a görög „koitónités" — cubicularius fonetikus átírása. Az itt szereplő Ispo személynév minden kétséget kizáróan arra a császári kamarásra vonatkozik, akit más források Orestés néven említenek, így pl. Skylitzés, Basilius et Constantinus cap. 47, Romanus Argyrus cap. 8, 17 (Ioannis Scylitzae Synopsis historiarum. Editio princeps. Ree. I. Thum = Corpus Fontium Históriáé Byzantinae V Berolini et Novae Eboraci 1973. 368, 383, 389). 41 Az itt említett vlachokról ld. Gyóni, M. : Les Vlaques des Annales de Bari (oroszul francia rezümével). Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 1 (19551-52) 235-245; vö. Olajos Teréz-. Felhasználatlan bizánci forrás a román nép történetéhez (A vlach népnév második legrégibb előfordulása). Történelmi Szemle 87-88/4 (1988) 512-515; Olajos, Th.: La deuxième attestation de l'ethnonyme Valaque des Roumains dans les sources écrites. La Spiritualité de l'Univers Byzantin dans le Verbe et l'Image. Hommages offerts à Edmond Voordeckers à l'occasion de son éméritat édités par K. Demoen et J. Vereecken (=Instrumenta Patristica XXX). Turnhout 1997, 231-237. 42 Az eltervezett nagyszabású hadjárat a császár halála miatt nem bontakozott ki, sőt a bizánci hadvezérek a következő években számos vereséget a visszahívása4 4 után is helyben maradt. (E sereg katonáinak bizonyos hányada végig Itáliában szolgálhatott, s ott találhatott otthonra leszerelését követően is családot alapítva.) Ezt a feltevést néhány kiragadott forráshely segítségével kívánom a következőkben alátámasztani. Oroszok (Russi) harcoltak 1041-ben az Aufidus (a mai Ofanto) folyó tájékán az Annales Barensesnek az adott évhez szóló bejegyzése szerint.4 5 Ugyanez a forráshely és annak folytatása (an. 1042)46 mutatja, hogy a Macedonia nevű bizánci tartományból származó harcosok (Macedones) szintén ott szolgálnak a délitáliai bizánci hadseregben 1041-1042-ben is.47 A Barii Évkönyvben a Guandali népnév4 8 feltehetően a nyugat felől érkezett normann varégokat jelöli. Georgios Maszenvedtek el a szaracénoktól. Ld. pl. Falkenhausen, V. v: i. m. 64-65. 43 A bizánci hadsereg gerincét all. század első felében már idegen népekből toborzott kontingensek képezték, s a provinciális lakosságból többnyire csak másodrendű harci értékű egységeket szerveztek. A bizánci zsoldos csapatokról H. Ahrweiler (i. m. 33) joggal állapítja meg: „dès le début du XIe siècle, ils remplacent l'armée provinciale des thémata, disparue sous le coup de la fiscalisation de strateia. Les tagmata sont dorénavant la seule formation militaire de l'empire: terme théma, corps miltaire, participant aux diverses opérations, disparaît des sources." Vo. Falkenhausen: i. m. 132. 44 Bár a sziciliai vállalkozás II. Basileios császár halála után kudarcba fulladt, Orestést személy szerint csak 1034-ben váltja le a kormányzat itáliai posztjáról (Scylitza, Romanus Argyrus cap. 17 p. 389 rec. Thum). Am Skylitzés szavai világosan arra utalnak, hogy csak a vezér cserélődött: az újonnan érkezett León Opos a parancsnokságot vette át a helyben maradt szárazföldi erők élén; vö. Falkenhausen: i. m. 92-93. 45 MGH SS V p. 54. 46 MGH SS V p. 55. 47 Skylitzés közlése szerint (Romanus Argyrus cap. 8 p. 383-384 rec. Thum) Orestés 1031-ben újabb makedónokat kapott erősítésül. 48 MGH SS V p. 53; vö. Lupus Protospatharius kódexeiben az: 1047-es évnél a Guarangi ~ Garangi — Guaragni névformákat.
