Századok – 1998
Kisebb cikkek - Olajos Teréz: Egy felhasználatlan forráscsoport. A 11. századi magyar–bizánci kapcsolatok történetéhez I/215
216 KISEBB CIKKEK magyarok csapattestének parancsnoka" volt: ,J(urillos spatharokandidatos kai domestikos tisparatagis ton Ongron"5 Ez a férfi saját földtulajdonából egy darabot a bizánci Calabria tartomány Salinai ('Sópárlók') elnevezésű vidékén6 egy Asékrétis nevű kolostor7 higumenének, Leontiosnak és négy szerzetestársának ajándékoz avégből, hogy ott feltehetőleg az A-sékrétis kolostorhoz szorosan kapcsolódó űj egyházi intézményt alapítson, amelyben maga és családja (leszármazottai) lelki üdvéért imádkozhatnak. Az e célra adományozott birtok olyan, hogy rajta szőlő, konyhakert és gabonaföld kialakítható, sőt egy pataknál malom is építhető. A továbbiakban az okmány megállapodásként tisztázza az adományozó s a megadományozott jogait és kötelességeit. Az oklevél egyfelől kiközösítéssel fenyegeti az alapítót és utódait, ha rendeltetésszerű használat ellenére vissza akarnák venni az adományt, ugyanakkor kiköti, hogy az 6 Az oklevél írnoka a kiejtés változása miatt a korabeli gyakorlatnak megfelelő helyesírási hibákat követ el: az itacizmus hatására „i"-t írt „é" helyett (pl. a „tis paratagis" szóban), és „o"-t ír „ó", valamint „ou" helyett (így „ton Ongron"-1 a „tón Ouggrón", a „hoi Ouggroi" korrekt plurális genitivusa helyett), s a klasszikus ,gg" helyett fonetikusan „ng"-t írt. — Az „Ouggroi" népnév pedig a magyarságnak a görög forrásokban használt egyedi elnevezése. Vö. Moravcsik, Gy. : Byzantinoturcica II. Berlin 1958. 225-227. 6 „eis Salinas thematos Kalabrias" a mai Gioia síksága a Petrace és a Mesima folyók táján, a mai Reggio di Calabriától északnyugatra, all. században termékeny, gabonafélékben, szőlőültetvényekben és a selyemhernyó tenyésztéséhez nélkülözhetetlen eperfaligetekben gazdag terület. VÖ. Guillou - Rognoni: i. m. 427-428 és az ott idézett szakirodalmat. 7 A kolostor alapítója a császári kancellária írnoka („asékrétis") lehetett; vö. Guillou - Rognoni: i. m. 426. 8 A bizánci polgári év szeptember 1-ével kezdődött. Az annus mundi átszámítására ld. pl. Grumel, V.: La chronologie (Traité d'Etudes Byzanti-nes publié par P Lemerle. I.). Paris 1958. 97; Bickerman, E.: Chronologie. Leipzig 1963. 47. alapítóra, illetve utódaira száll vissza a tulajdonjog, amennyiben a szerzetesek nem az előírtaknak megfelelően viselkednének, illetőleg használnák a földet, például abból valamit eladnának (1-34. sor). Az oklevél záró része (34-39. sor) megadja az írnok nevét valamint a dátumot (a világ teremtésének 6562. és az indictio 7. éve = 1053/1054),8 és a hét tanú sajátkezű aláírásával végződik.9 A magyar történelem szempontjából az egyik legfontosabb kérdés: milyen létszámú lehetett a calabriai magyar csapategység? Erre egzakt választ az oklevél szövege sajnos nem ad, de néhány ott szereplő adat bizonyos következtetések levonására alkalmas lehet. A magyar csapat parancsnokának tisztségét az oklevél a domestikos szóvad jelöli, ám ez az elnevezés tucatnyi különböző tartalommal szerepel a bizánci katonai és civil adminisztrációban.1 0 Az is igaz, hogy all. századi paratagé létszámára vonatkozóan nem ren-9 A kor szokása szerint a tanűk a hierarchia sorrendjében követik egymást: Konstantinos prótospatharios, krités (a tartomány főbírája és adóügyeinek legfőbb tisztviselője), Pancharios Kontonikitas prótospatharios, Komeitas presbyteros, ekklésiekdikos (azaz defensor ecclesiae), Ióannés diakonos, chartophylax (a püspöki kancellária feje), Theodóros taxiarchos, a Bizineoi csapattest tisztje, Christodoulos presbyteros és Thomas diakonos, a székesegyház clericusai. A szóban forgó rangoknak és méltóságoknak a korabeli bizánci hierarchiában betöltött helyéről szakirodalmat ad Guillou - Rognoni-. i. m. 427. - Az írnok nem nevezi ugyan meg az okmány kiállításának a helyét, de az a tény, hogy a tanúk egyrészt Kalabria thema legmagasabb rangú közigazgatási tisztviselői közé tartoztak, másrészt püspökök vagy metropoliták mellett dolgozó egyházi személyiségek voltak, nagyon valószínűvé teszi, hogy a tartomány fővárosában, Rhégionban (a mai Reggio di Calabriaban) kelt az oklevél. 10 Ld. mindenekelőtt Guilland, R.\ Recherches sur les institutions byzantines I. Berlin - Amsterdam 1967. 588-593; Oikonomidès, N.: Les listes de préséance byzantines des IXe et Xe siècles. Paris 1972. 329-333, 372-373
