Századok – 1998
Kisebb cikkek - Olajos Teréz: Egy felhasználatlan forráscsoport. A 11. századi magyar–bizánci kapcsolatok történetéhez I/215
KISEBB CIKKEK 217 delkezünk biztos ismerettel. A paratagé kifejezés, úgy tűnik, nem katonai terminus technicus, a szakirodalom nem ismeri, s a legújabb és legterjedelmesebb feldolgozás szerzője, Hans-Joachim Kühn11 sem említi a csapategységek elnevezéseinek összeállításában. Nyelvileg legközelebb áll hozzá a parataxis, amelynek a létszáma valószínűleg 1200 fő volt.12 A probléma feloldásának másik lehetséges útja, ha feltételezzük, hogy az oklevél a paratagé megnevezést a tagma1 3 értelmében használja. Ebben az esetben is legalább ezred nagyságú csapattestre kell gondolnunk.1 4 Emellett további három körülmény is valószínűvé teszi, hogy a magyar kontingens létszáma jelentős, mintegy ezred nagyságú lehetett. Először is Kyrillos méltósága, a spatharokandidatos elég előkelő rangot jelentett a korabeli bizánci hierarchiában.1 5 Másodszor: az oklevél hitelességét garantáló hét tanú közül ketten a bizánci Calabria thema legmagasabb rangú világi tisztségviselői közé tartoztak, a harmadik és a negyedik tanú pedig az egyháziak között töltött be fontos tisztséget.16 Végül az adományozás ténye mutatja, hogy Kyrillos komoly vagyonnal rendelkezett, akkorával, amekkorát egy jelentéktelenebb csa-11 Kühn, H.-J.: Die byzantinische Armee im 10. und 11. Jahrhundert. Studien zur Organisation der Tagmata. Wien 1991. 12 Kühn: i. m. 261. 13 Az átalakuló bizánci hadseregben a tagmata szerepéről Id. Ahrweiler, H.: Etudes sur les structures administratives et sociales de Byzance. London 1971. VIII p. 23-36. 14 Ld. mindenekelőtt Kühn: i. m.; Kazhdan, A. : Tagma in: The Oxford Dictionnary of Byzantium. Editor in chief A. E Kazhdan. New York - Oxford 1991. p. 2007. 15 Vo. Oikonomidès: i. m. 297. 16 Vo. a 9. jegyz. 17 Erről ld. Makk Ferenc: Megjegyzések I. András történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae. Acta Historica XC. pategység parancsnoka bizonyára nem szerezhetett volna meg. A tény, hogy 1053/1054-ben I. András uralkodása idején a bizánci császár tekintélyes magyar csapatot tarthatott szolgálatábanjói összeegyeztethető mindazzal, amit már korábban ismert a történettudomány a szóban forgó magyar király bizáncbarát orientációjáról. A Szent István-i külpolitika fő irányait folytató András egyrészt diplomáciai és katonai eszközökkel igyekezett biztosítani országa függetlenségét a német birodalom urával szemben, másrészt az 1040-ben megromlott magyar-bizánci kapcsolatok rendezésére törekedett s ismét szövetségesi viszonyt épített ki a konstantinápolyi basileuszszal.17 Ez utóbbit megkönnyíthette az a körülmény hogy 1046-ban a kijevi nagyfejedelem és a bizánci császár békét kötött egymással, amelyet dinasztikus házassággal pecsételtek meg: Bölcs Jaroszláv fia, András sógora, Vszevolod IX. Konstantinos Monomachos (1042-1055) leányát kapta feleségül.1 8 A bizánci-orosz szövetségjegyében 1047-ben talán orosz csapatok is részt vettek a IX. Konstantinos ellen lázadó Leó Tornikios leverésében.19 András és a kortárs bizánci uralkodó között fennállott szívélyes viszony ékes bizonyítékául szolgál, hogy egy Monoma-Szeged 1990. 23^11; a cikk további szakirodalmat ad. 18 Dölger, F.: Regesten der Kaiserurkunden des Oströmischen Reiches von 565-1453. 2. Teil. München 1925. 7; Mosin, VA.: Russkie na Afone. Byzantinoslavica 9 (1947) 75; Kazdan, A. P: Ioann Mavropod, pecenegi i russkie v seredine XI v. Radova Vizantoloskog Instituta 8 (1963) 180-184; Pasuto, V T.: Vnesnjaja politika Drevnej Rusi. Moskva. 1968. 80; Zakythinos, D.: Byzantinische Geschichte 324-1071. Wien-Köln-Graz 1971.263; Makk: i.m. 25. 19 Ld. Kazsdan és Pasuto 18. jegyzetben idézett műveit; vö. Istorija Vizantii (otv. red. S. D. Skazkin). Moskva 1967. Tom. II. 271-272; Ostrogorsky, G.: Histoire de l'État Byzantin. Paris 1969. 356.
