Századok – 1998
Kisebb cikkek - Hoffmann Zsuzsa: „A legnemesebb római”. (M. Iunius Brutus másik arca) I/207
214 KISEBB CIKKEK kormányzása címén küldik el őket. Brutus azonban Makedóniába, Cassius pedig Szíriába megy Időközben jelentős hadsereget és élelmiszertartalékokat gyűjtöttek. A hiányzó pénzösszeg előteremtésében azonban ők sem voltak válogatósak, hanem kíméletlenek és gátlástalanok, akárcsak a triumvirek, akik köztudottan halállisták (proscriptiók) űtján tették meg ezt. Kisázsiában nem kevesebb mint tíz évre előre beszedték az adót, mégpedig kíméletlen kegyetlenséggel, de nem riadtak vissza a templomok kifosztásától, gazdag görög városok és szövetséges királyok megsarcolásától sem, sőt felhasználták uraik ellen a rabszolgákat is. Cassius pénzszerzés céljából Rhodoszra indult, Brutusnak pedig a lükiaiakat kellett meggyőznie. A kétségbeesett városok egymással léptek szövetségre és a végsőkig készek voltak szabadságuk védelmezésére. A két legjelentősebb város Xanthosz és Patara voltak. Xanthosz ostromáról Appianosz és Plutarkhosz terjedelmes leírást hagytak ránk, amelyben elképesztő kegyetlenségekről számolnak be. Plutarkhosz közlése szerint azonban az érzékeny lelkületű Brutusnak nem volt elég ereje elviselni azt a szörnyűséges látványt, amit a katonái által elfoglalt Xanthosz városa nyújtott, és könnyekre fakadt. A meghódoló városokkal azonban nagylelkű és kegyes volt, és elmarasztalta Cassiust a kegyetlenkedései miatt.16 Xanthosz városának sorsát látva Patara önként megadta magát. A két város esete nagy befolyással volt a környékbeli településekre is, rádöbbentek, hogy Brutus hadviselési módszere semmiben sem különbözik elődeiétől. Brutus módszere az volt, hogy amikor megérkezett egy városba, kiáltványt tett 16 Plutarkhosz összehasonlítva Brutust és Cassiust, kiemeli Brutus erényét, amit még ellenségei is elismertek, kedvességét, becsületes gondolkodását, és kivételes szellemi emelkedettségét, ezzel közzé, amelyben az említett két város példájával akarta meggyőzni a lakosságot. Brutus és Cassius mindezt a libertás (szabadság) jelszavával tették, ez szerepelt pénzeiken is, képmásaikkal együtt. Óvatos értékelés szerint is ellentmondásos magatartás az, hogy a legendás zsarnokölők és szenvedélyes republikánusok saját személyüket helyezték előtérbe, ráadásul ilyen gátlástalan módon, nem beszélve a pénzügyek területén tanúsított kíméletlen eljárásukról. Brutust tekintve talán már nem is annyira meglepő, hiszen állt ő már az apját meggyilkoltató Pompeius oldalán, majd Caesar mellett, aki megkegyelmezett neki, de ezek után az összeesküvők soraiban találjuk. A Philippinél lezajlott tragikus kimenetelű ütközet után Brutus öngyilkossággal vet véget ellentmondásokkal teli életének. Cicerohoz, egy korábban írott levele már következtetni enged rá, hogy adott helyzetben így fog viselkedni: „Tudd hát meg, azért, hogy visszatérhessek Rómába, nem fogok könyörgésig lealacsonyodni, sőt megfenyítem mindazok pimaszságát, akik azt követelik, hogy könyörögjek hozzájuk. Jobb nekem, ha elkerülöm a rabszolgák gyülekezetét. Rómának fogok érezni minden olyan országot, ahol szabadon élek, és sajnálom azokat a férfiakat, akikben a kor és a bátorsággal, dicsőséggel terhes múlt nem csökkentette az élethez való ragaszkodást." Brutus tevékenységével kapcsolatban az újabb kutatás is a Caesar ellenes összeesküvésre helyezi a hangsúlyt, a szabadságot szenvedélyesen szerető zsarnokölővé magasztosul alakja, ahogyan az utókor is ismeri. Kevesebb szó esik Brutusról a kíméletlen uzsorásról, pedig e szemben Cassius indulatosságát, haragvó természetét, elmondja róla továbbá, hogy az érdek gyakran letérítette az igazság útjáról, és kormányozni csak megfélemlítéssel tudott.
