Századok – 1998
Kisebb cikkek - Hoffmann Zsuzsa: „A legnemesebb római”. (M. Iunius Brutus másik arca) I/207
212 KISEBB CIKKEK borította ez a magatartás (valljuk be, joggal), de rendületlenül próbálkozik tovább. Kr. e. 45-ben Caesar visszatér Rómába és bízatást kapott, nevezetesen azt, hogy volt pompeianusokat nyerjen meg Caesarnak — ezt a feladatot több-kevesebb sikerrel teljesítette.1 3 Küldetését befejezve ő is hazatárt Rómába, ahol barátait, Cicero kivételével, Caesar szolgálatában találja. Megkapta első jelentős közhivatalát, az Alpokon inneni Gallia (Gallia Cisalpina) kormányzóságát. Tisztében becsülettel jár el, pozitív emlékeket hagyva magáról a provincia lakóiban, ottani tartózkodása idején is sok időt szentelt tanulmányainak. Cicero, akit Caesar tétlenségre kárhoztatott, megpróbál közeledni Brutushoz, mert jó eszköznek látja arra, hogy a háttérből beleszólhasson a dolgok alakításába. Cicero nyíltan hízeleg, dicséri Brutust, méltatja szónoki kvalitásait, és neki ajánlja (a róla elnevezett) Brutus című, retorikai munkáját. Kr. e. 46-ban, elsősorban a politikai események kedvezőtlen alakulása miatt, öngyilkos lett Brutus nagybátyja, Cato. Brutus Cicerót kéri fel, hogy írjon róla méltató, dicsőítő munkát, amit az azzal a feltétellel vállal, ha ketten osztoznak a felelősségben egy ellenzéki dicséretéért. Caesarnak nem tetszik ez a kis közjáték — ugyanis ők Catoval ellenfelek voltak — ezért fortélyos módon, ő viszont Brutust kéri fel egy Anti-Cato1 4 megírására, ezzel keresztülhúzva Cicero számításait. Brutus Catoja nem maradt fenn, csupán annyit tudunk róla, hogy Caesar elvárásainak megfelelően íródott. Cicerót felhákezébe veszi az állam irányítását, háttérbe szorítva a senatust. A királyi diadémot ugyan visszautasította, de valójában egyeduralkodói jogkörrel rendelkezik. Elindul az ellenzékiek szervezkedése, mégpedig néptribunusi körökből. A következő évre Brutust és sógorát, Cassius Longinust jelölték a praetori15 tisztségre. Caesar a következőképpen fogalmaz esélyeik ügyében: „Tulajdonképpen Cassius érvei nyomósabbak, de mégis Brutust kell előnyben részesíteni." Nem zárható ki az a lehetőség (bár nem is igazolható források alapján), hogy Brutus és Cassius együttműködésének megbontása volt a célja ezzel a választással, ily módon ugyanis riválisok lettek. Hasonlóképpen nyugtalanította a dictatort Brutus és Cicero kapcsolata is (ezt már valamennyire megpróbálta lazítani a Cato üggyel), mikor környezete figyelmeztette erre, Caesar így válaszolt: „nem a kövér és ápolt férfiaktól kell félni, hanem a cingáraktól és a sápatagoktól." Cassius valóban zokon vette mellőzését, megszakította kapcsolatait Brutusszal, és még fokozottabban gyűlölte Caesart. Jól látta a kettőjük közötti különbséget Plutarkhosz, amikor ezt írta: „Brutus nem tudta elviselni a zsarnokságot, Cassius viszont gyűlölte a zsarnokot." Ez utóbbi személyes bosszúvágytól fűtve elkezdte az el-13 Elsősorban Marcellus volt consul, ill. Sulpicius Rufus, jogtudós megnyeréséről van szó, akik ugyan felhagytak a fegyveres harccal, de passzív ellenállásba vonultak vissza, Marcellus Leszbosz szigetére, Sulpicius pedig Szamoszra. Brutus Marcellusnál nem ért el semmit, csupán irigyelte őt visszavonult nyugodt, életmódja miatt, akivel szívesen cserélt volna, Sulpicius viszont nem sokkal Brutus ottjárta után Görögország kormányzója lett, ebből következtetni lehet arra, hogy ez a diplomáciai küldetés sikerrel járt. 14 Plutarkhosz és Suetonius is tudósít arról, hogy maga Caesar is írt Anti-Cato című munkát, de ez nem maradt ránk. 16 A praetort eredetileg a consul mellé választották, mint annak a segítőjét, ill. helyettesét, emellett az ő feladata volt a város polgári jogszolgáltatásának az ellátása is. Ez a praetor rangosabb volt a többinél, ezt kifejezték a praetor urbánus megkülönböztető jelzővel is, ezt a tisztet nyerte el Brutus, amíg Cassius a kevésbé rangosat.
