Századok – 1998
Kisebb cikkek - Hoffmann Zsuzsa: „A legnemesebb római”. (M. Iunius Brutus másik arca) I/207
KISEBB CIKKEK 209 ciprusi uralkodó, Ptolemaiosz öngyilkos lesz, mivel római támadástól tart. Ez a hír éppen kapóra jön Catonak, hiszen így a ciprusi örökség magától hull Róma ölébe. Sürgősen hívatja Brutust, hogy azonnal menjen a ciprusi Szalamiszba, és leltározza az örökséget. Plutarkhosz szerint Brutus vonakodva tett eleget a kérésnek, ugyanis: „Nem tartotta magához méltónak a feladatot, és restellte magát a már korábban odaküldött Canidius előtt" (ugyanis őt kellett volna ellenőriznie). Ellentmond azonban a folytatás Plutarkhosz állításainak, ugyanis Brutus feladatát kifogástalanul teljesítette,8 hiszen mindez vágyaival és terveivel összhangban volt. Mivel családja nem volt tehetős, elérkezett számára az alkalom, hogy rendezze anyagi helyzetét. Meg akar gazdagodni, de továbbra is azt a látszatot akarja fenntartani, hogy mint afféle, tudománynyal foglalkozó fiatalember, az ilyen megbízatásokat nem tartja összeegyeztethetőnek szabadságszeretetével. Hamarosan megérkezett Cato is, mindent ellenőrzött, az akkurátus római pénzember módjára, és mindent rendben talált. Az örökölt igen tetemes summával, Cato és Brutus hazatértek Rómába. Brutus azonban a Cipruson eltöltött egy esztendő alatt nem csupán a görög kultúra tanulmányozásában mélyedt el, hanem kitűnő kapcsolatokat is kiépített, amelyek később hasznosak lettek számára. Cato a római védnökség fejében igen szigorú feltételeket kényszerített Ciprusra - ezen nem is szabad meglepődnünk, ugyanis a római pénzemberek drákói szigorral jártak el minden kintlévőségük ügyében. A ciprusiakra kirótt adósság kamata 48%, a törvényben előírt 12% ellenében. Kr. e. 56-ban ciprusi küldöttség érkezett Rómába kölcsönért, akik éppen Brutus közbenjárását kérik. Mivel neki pénze nincsen, kapcsolatai viszont igen, nem tud más módon segíteni, mint hogy összehozza a ciprusiakat két bankárral, Scaptiusszal és Matiniusszal. Brutus barátai számára megszerzi a szükséges senatusi garanciákat9 is, hogy a kölcsönügyletet a törvényesség látszatával bonyolíthassák le. Nincsen konkrét forrásadat arra vonatkozóan, hogy mi haszna volt ebből az ügyletből Brutusnak, de az tény, hogy felettébb aktívan buzgólkodott a két bankár érdekében, ill. a pénz behajtásában, mindig gondosan ügyelve arra, hogy maga a háttérben maradjon. Brutus következő keleti útja egy másik római tartományba, Kilikiába (Cilicia) vezet, ahová apósát, Appius Claudiust nevezték ki kormányzónak, elkíséri őket a fentebb már említett két bankár is. Róma időközben konfliktusba keveredett a ciprusiakkal, akik nem tudtak, pontosabban nem akartak fizetni. Az egyik bankár, Scaptius erre praefectusi megbízatást szerzett magának a kilikiai kormányzótól, ez lehetővé tette számára, hogy követelésének egy ötven fős lovasegységgel is hangsúlyt adjon. Nyomban blokád alá vette a ciprusi senatust, ennek következtében öt senator éhenhalt, de ennek ellenére sem fizettek. Brutus óvatosan, a háttérben maradva próbál meggazdagodni, éppen úgy, ahogyan mások is teszik, kíméletlen céltudatossággal. Akkoriban ismerkedett meg a kappadókiai király, II. Ariobarzanész fiával, akinek 8 Brutus provinciabeli tevékenységéről bővebben lásd, W Stewarts i. m. 31 skk., H. Bengston i. m. 25 skk., M. L. Clarke i. m. 47 skk. 9 Kr. e. 67-ben törvényt hoztak (Lex Gabinia) a túlzottan magas kamatok megakadályozására, mivel az olykor magának Rómának is kellemetlenségeket okozott. A Brutus által szerzett senatusi garancia biztosította elméletben a törvény betartását, gyakorlatilag pedig megengedett kivételeket.