Századok – 1998
Kisebb cikkek - Hoffmann Zsuzsa: „A legnemesebb római”. (M. Iunius Brutus másik arca) I/207
210 KISEBB CIKKEK pénzt kölcsönzött, mégpedig a „szokásos", törvényellenes kamattal, megtérülésére elegendő garanciának tartotta a trónörökös személyét. Ezután apósával együtt hazatér Brutus Rómába, keleti érdekei képviseletét a bankárokra bízza. Appiust a kormányzóságban éppen Cicero váltja fel, aki keserűen összegzi a tartomány állapotára vonatkozó tapasztalatait: „Szörnyeteg járt itt, nem ember." A tartományban kíméletlenül harácsolt a helytartó, és a lakosság számos panasszal fordult Cicerohoz a visszaélések miatt, Appiusnak jó oka volt rá, hogy még Cicero megérkezése előtt, sietősen elhagyja a provinciát. Az új kormányzó nyomban leváltja praefectusi tisztéről a bankár Scaptiust, aki a pénzbehajtásban jó hasznát vette a lovasegységnek. A kappadókiai király közben összeesküvés áldozata lett, és trónra került fia, Brutus adósa. Brutus, mivel maga is érdekelt az ügyben, ezért közbenjár az új kormányzónál, Cicerónál, a bankár érdekében, de nem személyesen (ugyanis nagyon óvatos), hanem Pomponius Atticus közvetítésével.10 Atticus közeli barátságban állt Brutusszal, igen kedvelte őt, ezért melegen ajánlotta Cicero figyelmébe. Brutus levélben számolt be Cicerónak az adósság tényéről, de csupán a két bankárt említette, a saját érdekeltségéről mélyen hallgatott, egyben kérte néhány hivatali állás fenntartását barátai számára. Scaptius azonnal meg is jelent, remélve, hogy visszakapja tisztségét, de Cicero elutasította, mégpedig azzal az indokkal, hogy nem akarja ezt a tisztséget (praefectura) pénzemberre bízni. A bankár rögtön panasz tesz Brutusnál, aki erre rendkívül kemény hangvételű levelet intéz Cicerohoz, amelynek kíméletlenül arrogáns stílusát az joggal kifogásolta. U-gyanakkor Brutus sürgeti Atticust is, hogy hasson az érdekében Ciceróra. Brutus még egy levelet ír, amit formálisan bankár barátjának, Scaptiusnak küld el, de tartalmában Cicerónak szól, ebből derül ki, Brutus eddig titkolt, személyes érintettsége az ügyben. Cicero elképed a magas kamat láttán, azonban megjelenik Scaptius, és a senatusi garanciák birtokában érvényesíteni óhajtja a szokatlanul magas kamatot, amivel Cicerót törvényszegésre kényszerítené, de az keményen ellenáll. Brutusnak van még egy adósa, mégpedig az időközben trónra került ifjú Ariobarzanész, ez esetben is nagy összegről van szó. A kölcsön ügyében kitartóan sürgeti Cicerót, aki végül Brutus erőszakos követelőzésének hatására, be is hajt számára egy nagyobb összeget, azonban Brutus nem elégedett. Cicero megsértődik, de változatlanul buzgólkodik Brutus érdekében, mégpedig a nagybátyjára való tekintettel,11 mivel tőle pedig ő maga vár támogatást. Brutus gátlástalan erőszakossága következtében azonban odáig fajul a helyzet, hogy Cicero minden kapcsolatot megszakít vele. Kr. e. 51-ben újra Rómában van Brutus, ahol meglehetősen ziláltak a közállapotok. 49-ben újból Kilikiába megy, a hivatalosság látszata miatt, beosztatja magát az ottani proconsul mellé, ismét elkíséri a két bankár is. Időközben szakításra kerül a sor Caesar és Pompeius között, ez a helyzet választásra kénysze-10 Cicero megpróbál a tartományában törvényes módon eljárni, ezért rendkívül sok gondot okozott neki Brutus, ill. az érdekében közbenjáró Atticus. 11 Az ifjabb Cato az egyik legmarkánsabb ellenzéki politikus volt Rómában, köztudottan Caesar ellenfele és makacsul köztársaságpárti. Cicero bízott benne, rá való tekintettel, továbbá Atticus miatt buzgólkodott Brutus érdekében. A 48%os kamat miatt azonban különösen kényes helyzetbe került, mivel nemrégen éppen ő tiltotta meg a 12%-nál magasabb kamatot, amint írja egyik levelében. (Atticushoz 5, 21).
