Századok – 1998
Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183
206 VELICH ANDREA denkinek kötelező volt 3-4 pennyt dobni a perselybe, ennek elmulasztása esetén ugyanekkora pénzbírságot róttak ki az illetőre. Mégis ezt még a tehetősebbek is — köztük Sir John Shaa is15 9 — gyakran elmulasztották, s ezért végrendeleteikben „az elmulasztott perselypénzre" hagytak fedezetet. A középkori napi misehallgatás is mind ritkábbá vált, a céhmesterek ezen kötelezettségeit sokszor adományaik fejében alamizsnások veszik át, így minden területen elmondható, hogy a céhek eredeti, közösségformáló kritériumai egymás után kártyavárként dőltek össze. A céh tagjai már leginkább csak a halálban voltak egyenlők, ha ugyanis egy tag London 7-10 mérföldes körzetén belül halt meg, akkor céhe közös költségen hazaszállította és eltemette. S ha az illető élete során pontos „adófizető" volt, akkor halála után érte a céh kápolnájában közköltségen 30 misét mondtak. A tehetősebbeknek azonban ez nem volt elegendő, több és díszesebb gyászmiséket akartak, így a céhükkel erre külön szerződéseket kötöttek. A szegényekről és a bajbajutottakról való gondoskodás is hasonlóan szelektív elven működött, ugyanis általában csakis a minimum 7 éves céhtagsággal rendelkező testvéreken segítettek, az elesett testvér ugyanis csak ekkor vált jogosulttá alamizsnára és ingyenes fejfedőre, a libériás tag pedig ingyen új egyenruhára, de mint láttuk mind a céhtagság megszerzése, mind a társadalmi hierarchiában való előrejutás megnehezült a céhvezetés gazdagodásával és oligarchikus beszűkülésével párhuzamosan. Ugyanakkor a hagyományos iparoscéheknek a londoni városfalon kívül fekvő szabad területeken letelepülő kontárok növekvő száma mind nagyobb konkurenciát jelentett, akiknek kereskedőtársaikkal szembeni térvesztése a korai Tudorok alatt békövetkezett kereskedelmi fellendüléssel együtt elkerülhetetlenné vált. Az iparos és kereskedőcéhek vagyoni és társadalmi differenciálódása pedig a londoni városvezetés beszűkülését eredményezte, hiszen sem a választási rend, sem a hivatalviselés növekvő költségei nem tették lehetővé a hagyományos iparosok számára, hogy a városvezetésben részt vegyenek, s így az abban domináns kereskedők saját érdekeik szerint további monopóliumokhoz, vagyonosodásukat és polgárosodásukat elősegítő ingatlanokhoz és hivatalokhoz jutottak, s így a londoni, később pedig London kiemelt helyzeténél fogva az angol társadalom meghatározó erejévé váltak. 159 PROB. 11/14 /13. fo. 98/h. (Public Records' Office, London)
