Századok – 1998
Kisebb cikkek - Hoffmann Zsuzsa: „A legnemesebb római”. (M. Iunius Brutus másik arca) I/207
KISEBB CIKKEK Hoffmann Zsuzsanna „A LEGNEMESEBB ROMAI" (M. lunius Brutus másik arca) Napjainkban — amikor oly mértékben megnőtt a pénz és a bankok szerepe az élet minden területén — senki sem csodálkozik azon, hogy az üzleti ügyek szinte kibogozhatatlanul szövevényes szálakon futnak, gyakran csak a végkifejlet kerül a nyilvánosság elé. Nem szabad meglepődnünk azon sem, hogy a politikába, a közélet alakításába hatékonyan beleszóló „pénzember" ugyancsak nem korunk újítása. Már az ókorban, így az ókori Rómában is tudunk ilyen pénzemberekről — akik többnyire római lovagok voltak—, ők foglalkoztak a pénzügyekkel, így kereskedelemmel, adóbérletekkel és különféle bankügyletekkel. Többen közülük óvatosan, a háttérben maradva folytatták ezt a tevékenységet. Ismert példa erre Pomponius Atticus,1 aki Cicero közeli barátja volt, és aktív levelezést folytattak egymással. Életrajzírója, Cornelius Nepos a következőképpen jellemzi ezt a művelt, jómodorú, mindenkihez jószívű, készségesen adakozó rómait: „A közügyekben úgy forgolódott, hogy mindig a fennálló rend 1 Pomponius Atticusról bővebben lásd Cornelius Nepos Atticus életrajzát, vö. újabban még K. E. Welch: T Pomponius Atticus: a Banker in Politics. História. Zeitschrift für Alte Geschichte, 45 (1996) 450-471. 2 Brutusról bővebben lasd Plutarkhosz Brutus életrajzát, továbbá az ifjabb Cato, Iulius Caesar és Pompeius életrajzát, ezen túlmenően számos hasznos információval szolgál Cicero levelezése. 3 A gyilkosság oka nem tisztázható pontosan a forrásokból. Annyit bizonyosan tudunk, hogy Lepidus és Brutus (a Caesar-gyilkos apja) kísérhíveinek a pártján legyen, s azt a látszatot keltse, mintha hozzájuk tartozna." írásunkban néhány adalékkal kívánunk szolgáim a címben említett Brutus pályafutásához, és néhány olyan mozzanatra felhívni a figyelmet, amelyek némiképpen új oldalról mutatják be azt a rómait, akinek a neve a zsarnokság elszánt gyűlölőjeként vált fogalommá. A címben szereplő „legnemesebb római" minősítést Shakespeare - Julius Cézár című darabjában M. Antonius mondja el Brutusról, aki pályafutásának egészét vizsgálva, inkább ellentmondásos egyéniségként értékelhető. Előkelő családból származott,2 apja consul volt, anyja energikus, akaratos római matróna, akinek fiatal korában köztudottan viszonya volt Iulius Caesarral. Brutus születési dátuma Kr. e. 85 körűire tehető, bár vannak más vélemények is. A korabeli Rómában közszájon forgott az a híresztelés, miszerint Brutus vérszerinti fia lett volna Caesarnak, ennek azonban nincs megbízható igazolása a forrásokban. Maga az érintett is tudott erről a szóbeszédről, de nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy számolt volna vele. (Caesar és Brutus korkülönbsége mindössze tizenöt év.) Apja gyilkosának3 a neve (Cn. Pompeius) azonban mindig heves indulatokat váltott ki belőle: letet tettek Sulla diktatúrájának felszámolására, Pompeius viszont a senatus mellé állt, így kerültek egymással ellentétbe. Mutina mellett hosszasan küzdött egymással Pompeius és Brutus, végül az utóbbi elmenekült, mire Pompeius utánaküldte egyik emberét és megölette. Pompeius erről az esetről jelentést küldött a senatusnak, abban az állt, hogy Brutus megadta magát és szabad eltávozást kapott. Miután Pompeius megölette Brutust, küldött a senatusnak egy újabb jelentést, amelyben önmagát akarja tisztázni, és vádolja Brutust, hogy igazolja a gyilkosságot.
