Századok – 1998
Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183
LONDONI CÉHEK A 15-16. SZÁZAD FORDULÓJÁN 205 drága bort küldtek ajándékba a londoni püspöknek, amikor főkancellár lett azzal a nem titkolt szándékkal, hogy jóindulatot tanúsítson irányukban az egyik ingatlan megszerzésekor.15 1 Felmerülhet a kérdés vajon fenn tudta-e tartani magát egy céh tagdíjaiból? A számlakönyvek azt mutatják, hogy a tagdíjak a bevételeknek csak töredékét tették ki, mellettük a szabályzatok áthágása esetén beszedett bírságokból, illetve ingatlanok bérbeadásából és adományokból befolyó összegek jóval nagyobb bevételt képeztek. Nem volt természetesen könnyű az adószedők feladata, hogy a tagdíjakat, bérleti díjakat és adókat beszedjék, a vagyonszerzés, tőkefelhalmozás korában ugyanis az adózási-fizetési morál igen alacsony volt, így a londoni kereskedőcéhek számlakönyveiben, így a fűszerkereskedőkében is — a prosperitást jelző bevételnövekedéssel párhuzamosan — évről évre nőtt az adósok száma, és a hátralékok összege.15 2 Ez pedig az adóikat rendszeresen fizető tagok részére mind nagyobb terhet jelentett, így a gyapjúszövők tagdíjfizetési késedelem esetére kilátásba kellett helyezzék az egyenruhaviselési jog megvonását.15 3 Az aranyműveseknél a céhvezetők kivételével mindenki, még az alamizsnás is fizetett tagdíjat, 15 4 míg a vaskereskedőknél ennek éppen ellenkezője figyelhető meg, náluk ugyanis csak a céhvezetés fizetett, azaz az egyenruha viselésére nem jogosult tagoknak nem kellett tagdíjat fizetni.15 5 A késeseknél a tagdíjak a hierarchiát tükrözték, a céh első mestere 12 pennyt, más vezetők és egyenruhás tagok évi 8 pennyt, míg a többiek 4 pennyt fizettek.15 6 A hagyományos iparoscéhekben — így a gyapjúszövőknél is — a mesterek és a közvetítők ugyanannyi tagdíjat fizettek, míg a kereskedőcéheknél a tagdíj összegében, sőt az egyéb hozzájárulásokban, így a bárka bérleti díjának elosztásakor is — ehhez a vezetők négy, a többiek pedig két pennyvel járultak hozzá15 7 — megmutatkozott a hierarchia. A kereskedők nagyon is világi üzleti tranzakcióik mellett a túlvilágra is gondoltak. A nagyobb céhek a székház és kertépítés mellett saját oltárokat tartottak fenn, s kápolnákat építtettek, s azok díszességében is vetélkedtek. A kereskedők céhe káplánjuknak évi 13 fontos fizetést adott, ami magasabb volt a városi hivatalnokok bérénél,158 hiszen a felelős beosztású városi mérő is csak 10-12 font körüli fizetést kapott. A gazdagabb céhmesterek még életükben gondoskodtak gyászmiséikről, illetve az azt követő torról, melyen többnyire egyenruhás társaik jelentek meg. A privilégizált gyászmisékkel ellentétben a céhtagság közös szentmiséjén rangtól függetlenül min-151 Drapers' WA. fo. 74. 152 Grocers' WA. fo. 64-68. 153 Consitt. 109. 154 Goldsmiths' CM. fo. 109. 155 Ironmongers' WA. fo. 78. 156 LB. M. 256. 157 LB. M. 257. Egyes céhekben — így a gyapjúfonóknál is — a mesterek és a közvetítők ugyanannyi tagdíjat fizettek, míg a textilkereskedőkhöz hasonló nagyobb céheknél a tagdíj összegében, sőt az egyéb hozzájárulásokban — így a bárka bérleti díjának elosztásakor is, mivel a vezetők négy, míg a többiek csak két pennyvel járultak hozzá. (LB. 257, festők) — megmutatkozott a hierarchia. Persze a szerényebb céhek kevesebb, de hasonló arányban szétosztott tagdíjat szedtek: az olvasztároknál például a vezetőktől három, a mesterektől kettő, míg az inasoktól csak egy penny tagdíjat szedtek. (LB. 272) 158 Mercers' RWA. fo. 97.
