Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
12 KOSZTA LÁSZLÓ solatok, átiratok készítése. A hiteleshelyeknél a 13. század végére fejlődött ki az oklevélátírás gyakorlata.7 8 A pozsegai anyag csak az általánosan elterjedt gyakorlatról, illetve ennek a magyar írásbeliség határán működő hiteleshelyen való adaptálásának módjáról, az átvétel némi sajátosságáról ad tájékoztatást. Az átírásoknál kitűnik, hogy a mandátumoktól eltekintve, a pozsegai káptalannal szinte kivétel nélkül csak a saját maga által kiadott okleveleket íratják át. Csupán a verőcei hospesek IV. Béla feleségétől, Mária királynétól 1248-ban kapott pátens oklevelét7 9 privilegiáüs alakban, és László zágrábi püspöknek saját ügyében, az ellene fellázadt Lőrinc volt csázmai ispánjának elmarasztalását, és a zágrábi prediálisok számára adott kiváltságokat tartalmazó pátens okleveleit írta át pátens alakban.80 Az ok abban keresendő, hogy a magyar gyakorlat nagyobb jogerőt tulajdonított azoknak a hiteleshelyi átiratoknak, melyeket az az egyház adott ki, ahol az eredeti is készült.81 Másrészt a közeli székeskáptalanok — a pécsi, a zágrábi és boszniai — tekintélye nagyobb lehetett a pozsegai társaskáptalanénál. Az oklevelek átírását természetesen a bemutatott irat eredetiségének vizsgálata előzte meg. A középkori oklevélvizsgálat mindig a pecsét vizsgálatából indult ki, s gyakran ennél meg is állapodott,82 ez Pozsegán sem lehetett másként. A pecsétvizsgálatra bizonnyal annak általános volta miatt soha sem történik utalás, de a pecsét fontosságát mutatja, hogy a pozsegavári ferences kolostorban őrzött, s 14. század eleji tűzvészben elpusztult okleveleknek a káptalani levéltárban fellelhető páijai alapján történt átírásainál mindig kiemelik, hogy az oklevél a káptalan régi vagy új pecsétje alatt kelt.83 Alaposabb vizsgálatot kiváltságlevelek és pátensek privilegiális alakban történő átírásánál tartottak. Ilyen esetekben szinte kivétel nélkül utalnak az oklevél vizsgálatára, illetve néha csak az átolvasására.8 4 A privilégiumok esetén a vizsgálat tanúsításául országosan használt formulát ritkán alkalmazták.8 5 A pátens alakban kiadott másolatoknál már nem érzik szükségét a transsumptum fogalmazói, hogy külön utaljanak az oklevélvizsgálatra.8 6 A hiteleshelyen végzett vizsgálat mellett előfordult, hogy az oklevélben foglaltak valódiságának megállapítása érdekében káptalani embert küldtek ki.8 7 78 Stolcz 67. 79 1300. DL. 32691. 80 1336. Sm. X. 269-71. 81 Hajnik I.: Okirati bizonyítás a középkori magyar perjogban. Budapest 1886. (a továbbiakban Hajnik 1886.) 22. 82 Szentpétery I.: IV László király pecsétváltoztatásai, in: Levéltári Közlemények 1 (1923) 920. 83 1305. Sm. VIII. 107. és 111-2. 84 1306. „privilegio diligenter perlegendo de verbo ad verbum rescribi et presentibus inseri... fecimus" DL. 86978.; 1317. „nos igitur presens privilégium nostrum rite et legitime emanatum comperimus" Sm. VIII. 458. 85 Két alkalommal fordul csak elő. 1310. „ipsas litteras nostras vidimus non abrasas, пес in aliqua sui parte viciatas, sed omni veritate confectas conperimus" DL. 86979.; 1343. „поп abrasas, non cancellatas пес in aliqua sui parte viciatas" Sm. XI. 37. 86 1326. DL. 86978.; DL. 86977. 87 1336. Mivel a magyar joggyakorlat nem fogadta el a saját ügyben kiadott oklevél érvényességét, ezért a zágrábi püspök okleveleit tanúbizonyság útján is ellenőrizték. Sm. X. 269-71.
