Századok – 1998
Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183
LONDONI CÉHEK A 15-16. SZÁZAD FORDULÓJÁN 187 tükrözi. Ebben fontos szerepet játszott a textilfeldolgozás során a gyapjú kihelyezése az ún. kiadási rendszerben, ami nemcsak a vidéki bedolgozóknak jelentett nélkülözhetetlen kiegészítő jövedelmet és a felvásárlók helyzetét erősítette, hanem az angol kereskedelmi hálózatok kiépülését is elősegítette. Ahogyan arra Makkai László rámutatott Magyarországon a textilipar elmaradottságának egyik oka éppen a városi kézművesiparban a Verlag, azaz a kiadási rendszer elsorvadása volt, s ez a későbbi Közép-Kelet Európában végbement „elkanyarodáshoz" is hozzájárult.14 A 14. századi magasabb feldolgozási szinthez hasonlóan a 15. század végén a textilfélékkel való nagybani kereskedés London társadalmára ugyancsak döntő hatással bírt, mely az 1493-96 közti németalföldi embargó súlyos gazdasági és társadalmi következményeivel is bizonyítható. Az angol kereskedőkkel ellentétben a magyar kereskedelmi tőke tőkeszegény maradt, nem tudott iparágakat függésbe hozni, s mivel importra szakosodott, a magyar iparfejlesztés terén ellenérdekeltté vált.15 A 15. század végén a vezető londoni céhek nemcsak szervezetükben és gazdaságpolitikájukban mutatnak jelentős hasonlóságot, de vezetőik érdekei a városvezetés, azaz a politikai érdekek mellett a németalföldi textilkereskedelmet monopolizáló „kalandor kereskedő" társasági (Merchant Adventurer) tagságukon, azaz a gazdaságon keresztül is összefonódtak. Továbbá a város politikai és gazdasági irányításának kézbentartása mellett kalandor kereskedőként az ország kereskedelmében, illetve az uralkodók pénzügyeiben — adók, kölcsönök és kölcsöngaranciák révén — is jelentős részt vállaltak, mely hosszútávon a londoni városatyák angol társadalomban elfoglalt helyét is erősítette, tekintélyét növelte. A vezető céh pozícióját az is javította, hogy a városvezetésben felosztották maguk között a gazdaságot és kereskedelmet meghatározó londoni közhivatalokat, így a fűszeresek például az összes importfűszer mérését, a textilesek a textilek minőségi vizsgálatának jogát, míg az aranyművesek a pénzverés felügyeletét szerezték meg, s ez befolyásukat akkor is biztosította, amikor nem ők adták a polgármestert, vagy a 24 tagú városatyák tanácsában éppen nem volt jelentős súlyuk. A polgármesterek időről időre felülvizsgálatra és jóváhagyásra bekérették a londoni céhek szabályzatait, s azokat közös érdekeik alapján mérlegelve a nem londoni szabadok kirekesztésével, illetve megfelelő árpolitikával London és saját monopolhelyzetüket tovább erősítették.16 A londoni városvezetésben alul-, vagy egyáltalán nem reprezentált céhek rendeleteik módosításakor ajándékkal, vagy egyéb szívességekkel kellett elnyeljék a polgármester jóindulatát, ezért a késesek például arany tőrt ajándékoztak a polgármesternek, hogy rendeleteiket számukra kedvező irányba módosítsa.1 7 Ez annál is tanácsosabb volt, mert a kereskedők soraiból választott Henry Colét polgármester 1495-ben szabályzatmódosítás esetén rendeletileg minden céhet annak polgármesteri jóváhagyatására kötelezett. Mivel azonban a londoni városvezetés 14 Makkai László. 798, Századok, 1972; Pach Zsigmond Pál Történelmi Szemle 1971/1-2 p. 27. 15 Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV századi Magyarországon. 195. Budapest, 1955. 16 1506-ban a polgármester például 44 főben maximálta a londoni falon belül a cipészek számát. JCC. XI. fo. 18. 17 Cutlers' WA. fo. 30 (The Guildhall Library, London) Statutes of the Realm. 19 H VII с. 7/ed. E. Luders, London, 1828.
