Századok – 1998
Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183
186 VELICH ANDREA London életét meghatározó textiliparhoz kapcsolódtak, s egyben annak az angol gazdaságra gyakorolt jelentőségét mutatják. Az angol textil Európa majd minden táján, így a korabeli Magyarországon is közkedvelt volt, s terjedését bizonyítja, hogy a források a londoni posztó (Lündisch) nemcsak igen változatos színárnyalatait sorolják fel, de amint arra Székely professzor rámutatott, 1439-től szolgálati megállapodás díjazásának részeként is előfordul, s a mai napig élő „se pénz, se posztó" mondásban is testet öltött. Pach Zsigmond Pál kutatásaiban azt is kimutatta, hogy különösen az újabb, s olcsóbb minőségű angol gyapjúkelmék importja ugrott meg a 16. század elejétől Magyarországon, amelyek a régi „igazi" posztófajtáktól átmenetet képeztek az úgynevezett új textíliákhoz (a „New Drapery"-hez). Főként az angol kersey szövetek találtak élénkülő keresletre a keletközép-európai, s így a magyar piacon is a 16. század folyamán. Amíg 1457-58-ban csak 3 vég kirsinget (kersey-t) vámoltak el Pozsonyban, addig az 1542-es pozsonyi harmincadkönyvek már 272 vég, az 1563-as váci török elszámolások pedig már 520 vég kersey-t tüntettek fel.11 S mivel a németalföldi posztókkal ellentétben neve alapján az angol posztó Magyarországi terjedése nem mindig követhető jól nyomon, ám széleskörű jelenlétüket a régészeti ásatások során előkerült és Makkai László által elemzett posztóplombákból is bizonyítják.12 Az 1509-es londoni céhrangsor is a bővülő textilipart, annak mind magasabb feldolgozottsági szintjét, illetve az élénkülő textilkivitelt és a textilkereskedelem növekvő jelentőségét tükrözi. A londoni libériás céhek kiállási sorrendje VII. Henrik uralkodásának végére a következőképpen módosult: 1. szabók, 2. kereskedők, 3. fűszeresek, 4. textilkereskedők, 5. halkereskedők, 6. aranyművesek, 7. bőr- és szőrmekereskedők, 8. vaskereskedők, 9. rövidárukereskedők, 10. sókereskedők, 11. borkereskedők, 12. halnagykereskedők.1 3 Ez a kereskedőcéhek további erősödését, az iparoscéhek visszaszorulását és fokozódó alárendeltségét mutatja. A szabók, illetve a rövidárusok városi rangsorban történő előrelépésének az volt az előfeltétele, hogy VII. Henrik — a város kitartó lobbyzását és ellenállását figyelmen kívül hagyva — őket széleskörű kereskedelmi jogokkal ruházta fel, illetve városi hivatalszerzéseiket támogatta. A szabók és rövidárusok pozíciójának javulása mellett a bőr- és szőrmekereskedők térnyerése is a bőripar fejlődése mellett a vagyonosodó polgárság öltözködési versenyét illusztrálja, ahogyan az iparoscéhek között az ácsok gazdagodása és előretörése a londoni polgárok házépítési, ingatlanbefektetési kedvét tükrözi. A kereskedőcéhek 15. század végi — a békés külpolitika következtében a kereskedelem fellendülésének betudható — térnyerése ahhoz a folyamathoz hasonlítható, ahogyan a textilfeldolgozáshoz kapcsolódó iparoscéhek a 14. század folyamán az élelmezéshez kapcsolódó iparoscéheket kiszorították a városvezetésből. Ahogyan ez a nyersgyapjú kivitelt felváltó gyapjúfeldolgozás térnyerésének leképeződése, úgy az angol tengerentúli kereskedelem fellendülését a londoni kereskedőcéhek előretörése, dominanciája 11 Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése. 27-30. Századok. 1968, illetve Pach Zsigmond Pál: Magyarország nyugati gyapjúszövet-behozatala. 29. Történelmi Szemle. 1971. 12Makkai László: Die Hauptzüge der Wirtschaftlich-sozialen Entwicklung Ungarns in 15-17 Jahrhundert. 33. Budapest. 1963. 13 Journal of the Common Council vol. X. fo. 309/b (Corporation of the London Records Office, London) - a továbbiakban JCC.
