Századok – 1998
Folyóiratszemle - Kazin Michael: Az amerikai baloldal agóniája és románca VI/1481
FOLYÓIRATSZEMLE 1481 lation Studies 41,1987, 5-30.) Ők úgy vélik, hogy a klasszikus átmenet-elmélet társadalmi és gazdasági változói elégtelenek, s a termékenység alakulásában kiemelt fontosságot tulajdonítanak a kulturális változóknak. Greenhalgh szerint ennek az iskolának is az a gyengéje, hogy nem lép túl a századközép liberális, eurocentrikus modernizációs elméletén, hanem annak egyes fontos feltevéseit beépíti saját elméletébe. Ennek a diffúziós elméletnek az ősforrása Everett M. Rogers 1962-es könyve az innovációk terjedéséről (Diffusion of Innovations). Eszerint az innovációk elfogadása többfázisú folyamat, amelyben a siker valószínűsége a kulturális normák függvénye. Olyan társadalmak, amelyeknek modern kulturális normái vannak (innovatívabbak, haladóbbak, fejlettebbek, gazdaságilag racionálisabbak) könnyebben átvesznek új eszméket, míg a hagyományos értékrendű társadalmak ellenállnak a változásnak, újításnak. Rogers ezt alkalmazta a családtervezésre, a termékenység-csökkenés terjedésére is (Communication Strategies for Family Flaning, New York, 1973.). Alapfeltevése, hogy a termékenység-csökkenés és annak eszközei nyugati újítások, amelyek elterjednek az elmaradott népek körében. Tehát Nyugat a népesedési változás ősforrása, s általában minden kulturális változás ösztönzője a világban. A cikk szerint a diffúziós elmélet ennek köszönheti sikerét: átveszi a 19. századi fejlődés-elméletből és a 20. század közepének modernizációs elméletéből azt a fő feltételezést, hogy az európai kultúra és társadalom minden másnál magasabbrendű, s a többieknek ezt a nyugati modellt kell adaptálniuk. A történeti áttekintés után a szerző arra a következtetésre jut, hogy az 1980-as években lehetőség nyílt a változásra, új elméleti modellek kidolgozására, mert a hidegháború enyhült, a politikai kényszerek gyengültek, kibővült a kutatások mozgástere. Az amerikai népességtudomány azonban nem használta ki ezt a lehetőséget, mert a szakma intézményes struktúrája megakadályozott minden komolyabb változást. Az ismertetett új próbálkozások nem hoztak áttörést. Inkább a régi megközelítések újjáélesztését jelentették, semmint új utak törését. Legfőbb eredményük, hogy a népesedési elméletbe beépítettek olyan fontos, de nem kvantifikálható változókat, amelyek lényegesen befolyásolják a termékenység alakulását. Legnagyobb közös hibájuk, hogy nem rendezték át gyökeresen a disciplináris határokat, nem nyitottak eléggé a szomszédos társadalomtudományok felé, s megtartották a liberális modernizációs elmélet ahistorikus, apolitikus és eurocentrikus feltevéseit, amelyeket a többi társadalomtudomány már erősen megkérdőjelezett. Az amerikai demográfia nem volt képes kidolgozni a termékenység széles szociális elméletét, amely a történeti és politikai tényezőkkel is számol, s amely nem kötődik a termékenységet csökkentő gyakorlati tervekhez. Ebben a helyzetben a történészek és az antropológusok, akik szeretnék alaposabban megérteni az emberi reprodukciót, nem tehetnek mást, mint hogy maguk dolgozzanak ki olyan demográfiai elméletet, amely megfelelőbb az antropológiai, és történeti kutatások számára Az igen kritikus értékelés végén a szerző mégis csak felvillant némi reménysugarat, mert úgy látja, hogy a 90-es évek közepén magában a demográfiában is mutatkoznak változások biztató jelei. Comparative Studies in Society and History, Vol. 38. No. 1. January 1996, pp. 26-66. N. M. Michael Kazin AZ AMERIKAI BALOLDAL AGÓNIÁJA ÉS ROMÁNCA Az amerikai baloldal hagyományosnak mondható gyengeségét általában az Egyesült Államok által kínált gazdasági és társadalmi előnyökkel magyarázták a szakemberek, ám kevesebb figyelmet kapott maga a marxista mozgalom. Az 1940-es években a szociológus Daniel Bell kezdte az elsők között magában a mozgalomban keresni a kudarc okát. Szerinte a baloldal, akárhogy is nevezték magukat tagjai — szocialistának, kommunistának vagy trockistának — egy olyan „eszkatológikus" illúzió rabja volt, olyan etikai és utópisztikus kritériumokat állított fel önmagával szemben is, hogy a mozgalom elkerülhetetlenül a politikai élet perifériájára szorult. Bell azzal fejezte be Marxian Socialism in the United States című munkáját, hogy a szocialista gondolat halott Amerikában, s nem is érdemes vele foglalkozni. Michael Kazin, az American University politika- és társadalomtörténésze pontosan a Bell tanulmányát követő s az amerikai baloldallal foglalkozó történeti irodalmat veszi szemügyre esszéjében. Az első komolyabb kísérletet e téren a Clinton Rossiter szerkesztésében az 1950-es évek második felében megjelenő Communism in American Life címet viselő sorozat tíz kötete jelentette. Elsőként Theodore Draper The Roots of American Communism-a jelent meg (1957). Draper egyetértett Bell-lel abban, hogy a szocializmus lényegében a saját hibájából eredően „idegen" volt az amerikai élet számára. Draper szerint a korai amerika-