Századok – 1998

Folyóiratszemle - Greenhalgh Susan: A 20. századi amerikai demográfia tudomány; intézmény; és politikai története VI/1477

1480 FOLYÓIRATSZEMLE tatást. Különösen a kvantifikált és standardizált, a harmadik világ országaiban jól alkalmazható családtervezési programokat fizették meg jól. A negatív hatások hamar jelentkeztek: a kutatás tere, problematikája leszűkült, utilitáriánus értékelési szempontok érvényesültek, a kritika-i szellem elsorvadt. A termékenység fontos — főleg nem kvantifikálható — tényezői kiestek a kutatás látóköréből. Igen magas fokra fejlesztették viszont a kvantitatív elemzés matematikai módszereit, s ez növelte a szakma tudományos presztízsét. Ehhez képest az elmélet-alkotás másodrendű, alacsony státusú tevékenységnek számított. A matematizálás egyébként is erősen leszűkítette az elméletalkotás mozgásterét, mivel csak a kvantifikálható változókat lehetett beépíteni a modellekbe, az antropológiai és történeti szempontok esetében ez már nehézségekkel járt. A matematikai modellek azonban jól használható eszközöket adtak a fejlesztés- és népesedéstervezők kezébe, ezért nagy volt irántuk a kereslet. Ennek az erősen matematizált, s főleg születésszabályozási problémákkal foglalkozó népességtudománynak lett szócsöve a Népességtudományi Társaság 1964 óta kiadott folyóirata, a Demography. Ezzel a matematikai modellekkel dolgozó irányzattal szemben a Paul Demeny kezdeményezésére 1975-ben megindított Population and Development Review a többi társadalomtudományokkal való együttműködésre helyezte a hangsúlyt, rámutatva arra, hogy komplex kölcsönhatás áll fenn a gazdasági, társadalmi és a népesedési változás között. Még élesebben és kritikusabban fordult szembe az uralkodó demográfiai iskolával a diákok rendszertelenül megjelenő radikális folyóirata, az 1969-ben megszületett Concerned Demography, ezt azonban a szakmai elit a rendelkezésére álló hatalmi eszközök bevetésével megfojtotta, s 1974-ben a 13. számmal megszűnt. Az 1970-es évek második felében már láthatóvá váltak a szakma válságának jelei. A harmadik világban nőtt a jövedelmi szint, a születési ráták csökkentek, enyhült a népesség-bomba fenyegetése. Az 1974. évi bukaresti Népesedési Világkonferencia már megkérdőjelezte a nemzetközi családtervezési programok szükségességét. A hivatalos támogatás is csökkent. A Reaganérában újkonzervatív gazdasági nézetek kerekedtek felül, amelyek kétségbe vonták, hogy a népességnövekedés akadályozza a gazdasági fejlődést. 1984-ben a mexikói Népesedési Világkonferencián is kifejezésre jutott az a nézet, hogy a népességnövekedés és a gazdasági fejlődés közti korreláció nem szükségképpen negatív. Csökkent az érdeklődés a családtervezési programok iránt, sőt ezek elméleti alapjai ellen is támadások indultak. A demográfusok kétféle választ adtak ezekre a válság-tünetekre. Egyesek a hagyományos családtervezési irányt védelmezték, igyekeztek azt új érvekkel alátámasztani. Mások a kritizált átmenet-elmélet helyett új teóriákat próbáltak kidolgozni. Ilyen volt a népesedés „kulturális" elmélete, amely szerint a „kultúra" a fertilitás alakulására ható legfontosabb változó. Némelyek a rokontudományokhoz fordultak, s azoktól kölcsönöztek szempontokat és módszereket. Legfigyelemreméltóbb ezek közül az antropológiai irányzat, amelynek fő képviselője John Caldwell (Theory of Fertility Decline, New York, 1982.; Approaches to Anthropological Demography. In: International Population Conference of the International Union for for the Scientific Study of Population, Montreal 1993, Vol. 4., 303-11.) Ők azonban inkább az antropológia kvalitatív módszereit és néprajzi adatokat vettek át, s nem annyira fogalmakat és elméleteket. Ismét mások a családra irányították a figyelmet: a család belső kapcsolatrendszerét, a nő státusát, a gyermek értékét tekintve a népesedési döntések legfontosabb meghatározó tényezőjének. A legtöbb újat az intézményes szempontot előtérbe helyező elemzések hoztak ( Geoffrey McNicoll: Institutional Determinants of Fertility Change. Population and Development Review, 6. 1980, 441-62.; Institutional Analysis of Fertility. In: Kerstin Lindhal-Kiessingés Hans Lundberg, ed.: Population, Economic Development, and the Environment, Oxford, 1994, 199-230.), amelyek rámutattak a történetileg kialakult intézményi környezet, a közösségi struktúrák, a családrendszerek fontos szerepére a termékenység alakulásában. Az új elméleti megközelítések közül a legnépszerűbb és legsikeresebb a kulturális diffúzió elmélete, amelynek legismertebb képviselője a princetoni egyetem European Fertility Project-je. E kutatási program figyelemreméltó (s a magyar társadalom- és népesség-történészek számára is nélkülözhetetlen) eredményei olyan történeti perspektívával dolgozó kutatók tanulmányai, mint John Knodel és Etienne van de Walle (Lessons from the Past: Policy Implications of Historical Fertility Studies. Population and Development Review, 5,1979, 217-45.), Susan C. Watkins (From Provinces into Nations: Demographic Integration in Western Europe, 1870-1960, Princeton 1991; Ansley J. Coale - Susan C. Watkins, ed.: The Decline of Fertility in Europe, Princeton, 1986.), valamint John Cleland és Christopher Wilson (Demand Theories of the Fertility Transition: An Iconoclastic View. Popu-