Századok – 1998

Folyóiratszemle - Hoch S. L.: Malthus a lakosság növekedése és az életszínvonal Oroszországban 1861–1914 VI/1465

FOLYÓIRATSZEMLE 1467 ételeket nagy mértékben fogyasztották. Teljesen hiányoztak az elemzésből a nem élelemre (pl. a lakóházra), vagy a másféle táplálékokra költött összegek. Az adatok részlegességét maga Gregory is elismerte. A cári Oroszország fenti történeti szakaszának legfőbb kérdéses pontjai a demográfiai tendenciák megítélésével függnek össze. Gerschenkron A. szerint a falusi lakosság növekedésétől jelentősen elmaradt a művelt földek gyarapodása és az élelemtermelés. Néhány kutató szerint „a növekvő túlnépesedés felélte a mezőgazdasági haladást". Hoch lényeges problémákra mutat rá a maithusi elmélet kapcsán. Egyrészt meglepő 0-roszországra való kiterjesztése, mivel a marxista, a narodnyik, a liberális és a konzervatív gondolkodók más tényezőkre tették a hangsúlyt, mint Malthus, másrészt a későbbi történészek nem egyértelműen interpretálták fogalomrendszerét, és végül az adatok nagyfokú eltérése számítási módszerbeli kérdéseket vet fel. Az utóbbiakra csak példának idézzük a tanulmányból a falusi foglalkoztatottság és az életszínvonal normá-i egységesítésének problematikáját. A fentiek arra vezettek, hogy a kutatók nagy része az 1897. évi népszámlálás adatainak publikálásáig peszszimista állásponton volt és számításaik pontatlan eredményekre vezettek, amiben változás csak 1899 és 1905 között következett be. Többen rámutattak, hogy 1897-ig is relatíve megfelelő népesedési regisztráció létezett Oroszországban, inkább az okozott problémát, hogy a népszámlálások a demográfiai válságok után történtek, így aligha tükrözték a valós tendenciákat. A tudósok közül egyesek megpróbáltak kapcsolatot találni a faluközösség földfelosztási elvei és a demográfiai változások között. Gerschenkron 1861 után a paraszti népesedés interzifikálódásával számolt, újabban Atkinson G. és Gatrell P kereste a választ a két tényezőrendszer összefüggéseire. Valójában, (amint azt Hoch korrelációs táblázatokkal és grafikonnal bizonyítja) ők sem tudtak megnyugtató feleletet adni ezekre a kérdésekre. Az állami parasztok párhuzamos trendjei, s legújabban Bushnell J. és a szerző kutatásai ezt még inkább alátámasztják. A vizsgálatokból azonban két fontos következtetés vonható le: 1. a maithusi túlnépesedési nyomás nem létezett, 2. módszertanilag fontossá vált a falusiaknak a folyamatokat meghatározó korstruktúrájának a hozzávetőleges demográfiai mutatók alapján való kutatása. A múlt század végi orosz élethossz rövidsége, mint Hoch megjegyzi, szinte sokkolta a tudósokat. Hozzáfűzi azonban, hogy ezt történetileg, a preindusztriális és a korai ipari társadalmakra kivetítve kell nézni, s akkor a megrázkódtatás érzése tompul, sőt a dél- és keleteurópai országok többségére jellemző kép tárul elénk. Sajnos a műit század végéig csak a csernyigovi kormányzóság egyik járásában (a helyi zemsztvó jóvoltából) vált lehetővé egy lokális részkutatás az életkor koefficiense alapján, amivel több demográfiai adatsor összehasonlító elemzése valósulhatott meg. Hoch igen fontosnak tartja, hogy ezzel a módszerrel nem egy év, hanem egy időszak (188-1889 - 1897) demográfiai tendenciáit tudták újszerűen megközelíteni. A korabeli tudósok (pl. Novoszelszkij Sz. A. és Ptuha M.) a századfordulót követően a halálozási mutatók csökkenését összefüggésbe hozzák a paraszti életszínvonal javulásával. A mai kutatóknak figyelembe kell venni McKeown T. megállapítását, hogy a népesedési mutatók a fertőző betegségek hatásának csökkenésével és a táplálkozás javulásával válhattak kedvezőbbekké. Az elsőt, (az ún. szinergizmust) a cári Oroszország utolsó éveiben fontosnak tartotta Novoszelszkij, míg a másodikat Gregory. Az ellenvetések ellenére a szinergizmus, a táplálkozás javulása és a hosszú idejű halálozás csökkenése 1867 és 1913 között valóban kapcsolatban állt. Oroszország még az 1860-as években kezdett „megszabadulni a demográfiai nyomás alól". Ebben az országban más volt azonban a mechanizmusa a szociobiológiai és a gazdasági, sőt a klimatikus tényezők egymásra hatásának. Érdemes Hoch szerint ezért tovább kutatni pl. az egyházi anyakönyveket. A gazdasági elmaradottságnak is szerinte nemcsak negatív következményei lehettek. Az egy főre jutó föld csökkent ebben a korban, ára pedig nőtt, de Hoch szerint a földesurakat nemcsak az elvesztett birtokokért kellett kárpótolni, hanem a munkaerőért is. így hiába volt magas a megváltási öszszeg, még mindig kevesebb volt, mint a korábbi pénzszolgáltatás és a földbirtokosokat tulajdonképpen részben kárpótolta. A javak egy része a parasztoké lett, aminek Hoch szerint kedvező demográfiai vonzata lett. A robotgazdaságok parasztjainak a reform után munkájukért fizetnie kellett a tulajdonosnak, aki a legértékesebbet: a munkaerőt veszítette el. Noha Hoch az 1861 utáni ún. feles földhasználatot is bekapcsolja elemzésébe, úgy tűnik, itt főleg a parasztoknak kedvező jövedelmi és demográfiai trendekre koncentrál. Az 1881-es kormányzati döntések (a megváltási öszszeg csökkentése, a közvetett adók előtérbe helyezése) költségvetési célú magyarázatával egyet lehet érteni, csakúgy, mint Hoch (és Grigg G.) azon megállapításával, hogy az ún. válságkori halálozás az 1890-es évek elején „legalábbis kérdéses, hogy mennyiben magyarázható a maithusi túlnépesedési nyomással".