Századok – 1998

Folyóiratszemle - Freeze G. L.: A rendszert aláásó áhítat: vallásos és politikai válság az orosz birodalom késői szakaszában VI/1459

FOLYÓIRATSZEMLE 1459 A „túlélési stratégia" egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb alkotóeleme a kultúra volt. A kultúra elemzésénél a modern kutatók megpróbálták a tömegkultúrát újraértelmezni: Warren Susman érvelése szerint a tömegkultúra igenis hordozhat valós értékeket és segítheti az átlagember ellenállását a domináns társadalmi normákkal szemben. A legnagyobb visszhangot kiváltó elmélet ezen a téren azonban Clifford Geertz nevéhez fűződik. Geertz — és mások — a szimbolikus antropológia segítségével a kultúrát mint az integráció elsődleges birodalmát írták le. Az elméletet munkáikban felhasználók közül Herbert G. Gutman olyan módon beszélt a kultúráról, mint amely megvédte és táplálta a csoportidentitást és az egyéniséget a külső hatásokkal szemben. A nők történetében a „különálló szféra" értékelése radikális változáson ment keresztül: immár nem mint az alávetés, hanem mint az autonómia és a hatalom színhelyéről beszéltek a tizenkilencedik századi otthonnal kapcsolatban a kutatók (például Carroll Smith-Rosenberg vagy Linda K. Kerber). A társadalom- és kulturális történetírás fentebb leírt újabb változatai csak tovább növelték az amerikai történetírás fragmentalizálódását, nem is szólva az olyan posztstrukturalista irodalomelméleteknek a történetírásra gyakorolt hatásairól, mint a dekonstrukcionizmusé, mely magát a nyelvet is elemeire bontja és az olvasó dekonstrukciójára bízza a „szövegek" megfejtését. Ebből következően nemcsak magának a történelemnek az egysége tűnt el, hanem — sok esetben — az egyes műveknek a belső kohéziója is. Ugyanakkor nem tűntek el a hagyományosabbnak számító, összegző igényű munkák sem. Igaz, ezek párhuzamosan léteznek egymás mellett, s nincs sok remény arra, hogy átfogóbb szintézis szülessen belőlük. Ilyen módon létezik a szocialista eszmék és a munkásosztály diadaláról szóló marxista, a kapitalizmus átformálásának szociáldemokrata, s demokratikus kapitalista haladás liberális Amerika-története. Ezek közül még mindig az utóbbi a legerősebb, az amerikai társadalomban fellelhető liberális, valamint az egyediséget sugalmazó gondolatok széles körű elterjedése miatt. Az amerikai, marxista ihletésű történészek közül Herbert Gutman olyan új szintézist képzelt el, mely magába foglalja, de egyben meg is haladja az új történelmet, azaz a feketék, a munkások, a nők és a többi kisebbségi csoport történetét integrálja az „amerikai történelembe". Gutman azonban nem ment ennél tovább, s felhívása csak felhívás maradt mind a mai napig. A legtöbbet David Roediger és Linda Gordon tett az általa kijelölt irányban. Roediger a fehér, férfi rasszizmusnak a polgárháború előtti munkásosztályra gyakorolt hatását vizsgálta, mialatt Gordon azt vizsgálta, hogy a női reformerek nézetei mennyire deformálták a modern jóléti rendszert. Mindkét szerzőnél a faj, az osztály és a nem egyaránt szerepet játszik, - szempontjaik viszont -kifejezetten a progresszív hagyomány keretein belül maradnak. A nehézségeket látva Hohn Higham azt javasolta: fel kell adni a reményt, hogy az új társadalom- és kultúrtörténet eredményeit egy A-merikáról, mint nemzetről szóló átfogó műbe be lehessen építeni. A kiutat Higham abban vélte megtalálni, hogy a társadalom- és kultúrtörténet egy transznacionális, nemzetközi történet részét kellene, hogy alkossa, amelyben az ok-okozati összefüggéseket több ország viszonyában is nyomon lehet követni, míg az Egyesült Államok történetének az országot összefogó témákra kellene összpontosítania. Gordon S. Wood pedig a The Radicalism of the American Revolution (1992) című könyvében arra tett kísérletet, hogy az amerikai forradalmat és az amerikai demokráciát a világ liberális demokráciáinak történetébe ágyazza, s ilyen módon oldja fel a nemzeti és a világtörténelem közötti ellentmondást. Végezetül, Dorothy Ross kitér a posztmodern filozófia és nyelvészet, valamint a nagy, átfogó tanulmányok viszonyára. A posztmodern gondolkodás eleve elutasít minden ilyen törekvést abból az elvből kiindulva, hogy az ilyen jellegű próbálkozások valamilyen normatív rendszert próbálnak létrehozni, s ezáltal eltorzítják a jelen és a jövő alkotó lehetőségeit. Ilyen értelemben a néprajztudós Henry Glassie azzal érvel a Journal of American History hasábjain (1994), hogy a történelmet nem lehet egyetlen paradigmába kényszeríteni: bizonyos ok-okozati összefüggések előfordulnak ugyan, de azok nem alakítják az egészet. A történelem természetes ritmusa különböző történetek végtelen konstrukciója és rekonstrukciója, amelyek ugyanolyan nyitottak, mint maga a történelem. The American Historical Review, Vol. 100. No. 3 (June 1995), pp. 651-677. Ma. T. Freeze, G. L. A RENDSZERT ALÁÁSÓ ÁHÍTAT: VALLÁSOS ÉS POLITIKAI VÁLSÁG AZ OROSZ BIRODALOM KÉSŐI SZAKASZÁBAN Az amerikai szerző (Brandeis Egyetem, Waltham, Massachusetts, USA) bevezetőjében joggal mutat rá, hogy a kutatók a cárizmus vál-