Századok – 1998

Folyóiratszemle - Cooper Frederick: Faj; ideológia és az összehasonlító történetírás veszélyei VI/1447

FOLYÓIRATSZEMLE 1447 a többi helyen. A szerző tömören összegzi a kereskedelmi ingatlan bérlésének fő vonásait. A bérlet és a belőle származó jövedelem nem vált alapvetővé se a forgalmi műveletekben, se a pénzszerzésben és a kereskedőknél se különült el üzleti tevékenységformává. Mindez azonban nem zárja ki, hogy olyan családoknál, amelyek már nem kereskedtek, de ilyen jellegű ingatlanjuk megmaradt, a bérbeadásukból eredő jövedelem fontossá, sőt néha a család fenntartásának egyedüli forrásává vált. Volkov írása végén maga említi, hogy egy — még a forgalmi központokban se alapvető — ingatlanfajta piaci állapotát vizsgálta; a kapitalizáció, a csereérték és a forgalmi műveletek alakulását. Úgy véli, kutatása elősegítheti más ingatlanformák korabeli fejlődési szintje és piaca tanulmányozását. Ezt csak megerősíthetjük azzal a megjegyzéssel, hogy a szilárd forrásbázisból építkező írás szerzője valóban fontos evolúciós tényeket és tendenciákat mutatott ki egy részterületen, és más ingatlanfajták sajátosságait figyelembe véve, módszertani megközelítései is irányadóak lehetnek az összorosz ingatlanpiac vizsgálatakor. Otyecsesztvennaja Isztorija, 195. 2. 105-120. K. J. Frederick Cooper FAJ, IDEOLÓGIA ÉS AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ TÖRTÉNETÍRÁS VESZÉLYEI Frederick Cooper, a Michigani Egyetem történészprofesszora esszéjében George M. Fredrickson Black Liberation: A Comparative History of Black Ideologies in the United States and South Africa (New York, 1995) és James T. Campbell Songs of Zion: The African Methodist Episcopal Church in the United States and South Africa (New York, 1995) című műveit elemzi a címben jelzett szempontok alapján. Az Egyesült Államokban jelentkező polgáijogi mozgalom és a dél-afrikai apartheid-ellenes mozgalom számos tanulmány tárgyát képezte már, s nem is a fent említettek az első olyan munkák, amelyek komparatív szemlélettel íródtak. A holland H. J. Nieboer már 1910-ben kísérletet tett a munkaerők világméretű besorolására s arra a megállapításra jutott, hogy a rabszolgamunka az olyan „zárt rendszerekben" alakult ki, ahol a földtulajdonosok nem tudtak másként ellenőrzést gyakorolni a munkaerő felett. Később Frank Tannenbaum a Slave and Citizen (1946) című tanulmányában azt fejtegette, hogy „az egyén erkölcsi értékének" a gondolata különféleképpen hatott Észak-és Dél-Amerikában az angol, illetve a spanyol uralom alatt. Az utóbbi esetben a rabszolgák könnyebben integrálódtak a társadalomba a felszabadítás után, mert korábban is bizonyos emberi attribútumokat őriztek, például a korona alattvalói és az egyház tagjai voltak. Észak-A-merikában viszont csak tulajdontárgyaknak tekintették a rabszolgákat, s így a felszabadítás után hiányoztak a fontos, emberi kapcsolatokat teremtő és megőrző értékek; ennek megfelelően a társadalmi beilleszkedés is nagyobb buktatókat rejtett magában 1865 után. Tannenbaum nyomdokain haladt Stanley Elkins abban az értelemben, hogy ő is közvetlen összefüggéseket keresett a rabszolgaság kora és a jelen között, s Slavery (1959) című híres munkájában, elődjéhez hasonlóan, a dél-amerikai rabszolgaságot találta a rabszolgák szempontjából előnyösebbnek. A régmúltat és a jelent kapcsolta össze az 1960-as években kiadott Moynihan-jelentés is az Egyesült Államokban, mely a feketéknél tapasztalható pszichológiai zavarok egy részét a rabszolgamúltra vezette vissza. A tudósok másik csoportja nem látott éles határvonalat a felszabadítás előtti és utáni idők között a feketékkel szembeni társadalmi mentalitást illetően az Egyesült Államokban. W E. B. Du Bois és С. Vann Woodward egyaránt a rekonstrukciós időszak hamis modernizálási kísérleteit részesítette megsemmisítő bírálatban. Ismét mások, így Eric Williams, a rabszolgaságnak azt a vetületét emelték ki, hogy a „különleges intézmény" gyakorlatilag a kapitalizmus megszületésével és fellendülésével terjedt el nagy területeken a 16. századtól kezdődően a tizenkilencedik század második feléig. Williams Du Bois-val és С. L. R. James-szel egyetemben úgy gondolta, hogy a gyarmatosítás és emberek rabszolgasorba való taszítása, a haiti forradalom és a déli rekonstrukció, mind egy új világ kialakításának a kísérőjelenségei voltak. Ez a globális megközelítési mód — az amerikai történészek között — az 1960-as és az 1970-es években nyert ismét teret. Eugene D. Genovese bírálta ugyan Williams gazdasági érveit, de ő is a rabszolgaság és a kapitalizmus kapcsolatából indult ki. Számára a rabszolgaság valóban a kapitalizmussal együtt terjedt el, de ennek az eredménye olvasatában speciális uralkodó osztályok kialakulása volt. Ugyanakkor David Brion Davis kijelentette: a kapitalizmus és a rabszolgaság közötti kapcsolat mindenekelőtt ideológiai jellegű volt, s csak ebben az összefüggésben lehet megérteni azt a