Századok – 1998

Történeti irodalom - Magyarország történeti demográfiája (1896–1995) (Ism.: Szabó A. Ferenc) VI/1428

1428 TÖRTÉNETI IRODALOM csak angol nyelvű szakirodalmat sorol fel, itt talán nem ártott volna a német és francia nyelvűből is válogatni. Az idehaza angolul megjelent könyvek és tanulmányok megtalálhatók. Az angolszász szokásoknak megfelelően a könyvek lapszáma nincs feltüntetve, pedig az adhatna valami tájékoztatást. A tollhibák felsorolását még lehetne folytatni, de minek. Kár, hogy sok a sajtóhiba, különösen szavak egymásba írása, ami nyilván a technikai előállítással függ össze. Ha nálunk szóba kerülne valami hasonló lexikon kiadása, akkor először is alakulna egy szerkesztőbizottság egy főszerkesztővel (ők csak a nevüket adnák), azután egy szűkebb szerkesztőség egy szerkesztővel, aki megbízna mintegy tíz tudományos munkatársat (főmunkatársaknak az ilyesmi már derogál) a szócikkek megírásával, és néhány év alatt el is készülnének a címszók, határidő után, akkor még hátra volna a lektorálás, szerkesztés, meg hát a pénz összegyűjtése a kiadásra. Várdy Béla egymaga elkészítette a munkát, és rövid idő alatt. Nyilván nem a magyar történészeknek, tehát szakmai finomságokat nem lehet számonkérni rajta. De elkészítette voltaképpen nemcsak az amerikai olvasó számára, hanem a magyarul nem tudó szakemberek számára is. Helyes és elégséges ez a kép Magyarországról? Mint már hangsúlyoztuk, kiegyensúlyozott ítéleteivel, lakonikus mondataival helyes és elégséges képet ad. A címszók jó megválogatásával és kidolgozásával kiválóan érzékelteti a magyar történelem beágyazottságát az európai fejlődésmenetbe. Nyilván nem kell mondani, milyen fontos ez manapság. Sem a népieseknek, sem az urbánusoknak nem lesz egészen a szájuk íze szerint, mert nem kesereg eléggé a magyar nemzet mostoha sorsán (pedig kesereg) és nem utálja eléggé a kommunistákat (pedig kicsit utálja). Ami csak annak a jele, hogy nagyjából megközelíti a történeti valóságot. A magyar történész szakma csak hálás lehet Várdy Bélának, hogy szerkesztőbizottságok, szerkesztőségek és tudományos munkatársak helyett egymaga elvégezte ezt a munkát. Bizonyára a sorozaton belül is méltó helyet foglal el. Niederhauser Emil MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI DEMOGRÁFIÁJA (1896-1995) - Millecentenáriumi előadások -Szerkesztette: Dr. Kovacsics József Központi Statisztikai Hivatal - MTA Demográfiai Bizottsága és Történeti Demográfiai Albizottsága Budapest, 1997. 417 o. Komoly tudománytörténeti jelentősége van annak, hogy 34 évvel a „Magyarország történeti demográfiája" c. kötet megjelenése után, (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963., 442. о.) a témáról ugyanannak a szerkesztőnek, Kovacsics József professzornak a közreműködésével ismét megjelenhetett egy gyűjteményes kötet. A hatvanas években kiadott munka időtálló, kemény kötésben látott napvilágot, s mellékletként statisztikai táblázatok is gazdagították. A mostani kiadvány szerényebb köntösben, de differenciáltabb tartalommal, több szerző felkérése révén került kiadásra. A szerkesztő meglátta a millecentenáriumi előadássorozat anyagában a nagy lehetőséget arra, hogy évtizedek múltán ismét összefoglaló jellegű kötet jelenhessék meg a meglehetősen mostohán kezelt interdiszciplináris, történeti demográfiai területről. Az 1963-as kötetet mindössze 6 szerző jegyezte, közülük Kovacsics József és Györffy György a mostani kiadványban is szerepel. Kovacsics akkor a történeti demográfia tanulmányozásának fontosságára, a forrásokra és a módszertani kérdésekre hívta fel a figyelmet, most pedig az Árpádkori népesség számára vonatkozó kutatások kérdéseivel foglalkozik. Györffy akkor is, most is a honfoglaló népesség számának alakulását vizsgálja, lényegében az Árpád korral bezárólag. A 28 tanulmány a maga változatos témaválasztásaival arra utal, hogy az elmúlt évtizedekben megteremtődtek a feltételei a történeti demográfiai részkérdések tanulmányozásának is. Azon kívül, hogy ez a változatos spektrumú áttekintés több ponton átigazítja, pontosítja a korábbi kutatások eredményeit, olyan témákat is felölel, amelyeket annak idején nem lehetett még kis példányszámban megjelenő, szaktudományos írásokban sem tárgyalni. Ilyen tabu téma volt 1963-ban például a kisebbségi- nemzetiségi kérdés. Thirring Lajos csak néhány oldalon és csak a fő mutatókra szorítkozva foglalkozhatott a kérdéssel, most pedig elemzések sorát olvashatjuk a témáról. És nemcsak hazánk mai területére vonatkozóan, hanem a történelmi Magyarország egyes kistájaira is kitérőleg. így került a kötetbe az országban a késő középkorban és az újkorban élt kisebbségekről több írás. Blazovich László a déli szlávok Körös-Tisza-Maros-közi, 15-16. századi térfoglalásáról számol be,