Századok – 1998

Történeti irodalom - T. Molnár Gizella: A kő marad (Be- és kitelepítések Hajóson) (Ism.: Dömök Csilla) VI/1402

1402 TÖRTÉNETI IRODALOM felvázolja Roth politikai törekvéseinek elméleti alapjait, nemzetfelfogását, másfelől végigköveti a románság felemelésének, jogképessége kivívásának érdekében, illetve a bécsi udvar politikájának szolgálatában végzett 1848/49-es tevékenységét. A szászok önképével, az identitásformáló sztereotípiák kialakulásával foglalkozik Harald Roth írása. Álláspontja szerint a 19. század elejére formálódott ki a modern értelemben vett erdélyi szász tudat, mégpedig azon felfogások nyomdokán, amelyek egyfelől a szászságot nemcsak Magyarország, de az egész kereszténység védőbástyájának tekintették, másfelől pedig az erdélyi németeket a német-római birodalom, azaz a nyugati világ legkeletebbre eső függelékeként határozták meg. A német császárság 1871-es kikiáltását, az 1919-es békeszerződéseket és Hitler 1933-as hatalomra jutását jelöli meg a szerző olyan fordulópontokként, amelyek az elmúlt bő évszázadban a szászságnak a németséggel szemben való új önmeghatározását szükségessé tették. Roth írását követi Martin Rottesch esettanulmánya, aki a többnemzetiségű — szász, osztrák bevándorló (Landler), román és roma lakosságú — Nagyopold példáján vizsgálja az együttélés mindennapjait, kutatási eredményeit inteijúforrásokra alapozva. Az irodalmi szekcióban a tanulmányok sorát Joachim Wittstock és Edith Konradth nyitják meg, akik interdiszciplináris multietnikai vizsgálatok lehetőségét villantják fel, az előbbi 20. századi irodalmi és műemlékek panorámáján keresztül, az utóbbi néhány regényt vizsgálva. A kötetet záró írásban René Kegelmann ugyancsak szász „belügyet" tárgyal: a Romániából Németországba települt fiatal írónemzedék ön- és idegenképének kérdéséhez szól hozzá. A magyar tudományt, mindkét hazáét beleértve, Balogh András képviseli. Balogh, a kötet szerzői közül egyedüliként, szót ejt azokról az előítéletekről, jobb esetben közönyről, amelyek napjainkig útját állják a kétoldalú kapcsolatok, esetében a szász-magyar irodalmi kölcsönhatások vizsgálatának. Elöljáróban figyelmeztet arra is: csupán erdélyi magyar szerzők műveiből bontható ki szászokról alkotott kép; a magyar nyelvterület más részein nemigen találunk példát a szászság irodalmi ábrázolására. A szövegelemzések során Balogh a 16-18. századi kapcsolatok történetéből Heltai Gáspár munkássága mellett Bethlen Miklós és Cserei Mihály emlékiratainak a szászokra vonatkozó részeit emeli ki. A 19. századi szépirodalmi művek közül Jósika Miklós A nagyszebeni királybíró és Az utolsó Bátori című regényeiben mutat ki a szerző sztereotip (általában a szászok gonoszságára és rideg önzésére utaló) megállapításokat. Említést tesz még Jókai Két szász című novellájáról, Vajda Viktor Elveszett boldogság című regényéről, a 20. század irodalmi terméséből pedig többek között Kós Károly, Tamási Áron és Áprily Lajos műveiről. E rövidre fogott ismertetésből is kiviláglik, miért nem váltja be a kötet teljes mértékben a hozzá fűzött reményeket. Egyfelől igazán figyelemre méltó módszertani újdonságokkal nem találkozhatunk: Wolfgang Höpkennek a multikulturális kutatások korszerű (európai) irodalmára támaszkodó tanulmánya az új eredményeket mélységében nem alkalmazza a térség nemzetiségi problematikájára, a többi szerző pedig hagyományos tényfeltáró vagy összehasonlító módszerekkel dolgozik, változó nagyságú szakirodalmi és forrásbázissal. Másfelől a kötet tanulmányai Erdély nemzetiségeinek ügyeit-bajait a kitekintések során kizárólag a nagynémet kultúrához és a németországi politikai változásokhoz kapcsolják. A szövegek elbeszélnek Bécs és Budapest feje fölött (de Bukarestre sem tekintenek), s ezáltal nem esik szó a nemzetiségi kérdés azon eszmei összefüggéseiről, melyekről a térség politikatörténetének figyelembe vétele nélkül nem adhat számot a kutatás. És azért ezekből is akad egy-kettő. Gángó Gábor T. Molnár Gizella A KŐ MARAD (BE- ÉS KITELEPÍTÉSEK HAJÓSON) DER GRUNDSTEIN BLEIBT (EIN- UND AUSSIEDLUNGEN IN HAJOS) Felelős kiadó: KIK, H^jós, 1997. 354 о. T. Molnár Gizella kétnyelvű könyve, mely a Bács-Kiskun megyében, Hajóson élő német nemzetiségűek második világháború utáni megpróbáltatásait vázolja fel, újabb sikeres alkotás a hazai németség közelmúltbeli történetét vizsgáló munkák korában. Mint már a kötet bevezetőjéből kitűnik, a 18. században betelepült ősök a török pusztítás után jelentős szerepet töltöttek be az elpusztított tájak termővé tételében, s az új mezőgazdasági módszerek elteijesztésében. Ekkor