Századok – 1998
Történeti irodalom - Litván György: Októberek üzenete (Ism.: Hajdu Tibor) VI/1375
TÖRTÉNETI IRODALOM 1375 riusok akadékoskodása, egy fellazító politikára való gyanakvása. Megindult az államférfiak kölcsönös látogatása, üzemek és intézmények kapcsolatai fejlődésnek indultak, fellendültek a turisztikai és a sportkapcsolatok. Különösen fontosaknak mutatkoztak a regionális kapcsolatok: életet leheltek a hidegháború idején úgyszólván holttá vált határmenti területekbe. A kulturális és tudományos kapcsolatokról szólva, a szerző külön is említést tesz az osztrák és a magyar történészek gyümölcsöző együttműködéséről, fontos közös vállalkozásaikról; regionális szempontokból a szlovéneket és a horvátokat is bekapcsoló mogersdorfi konferenciákról. Szomszédságunk legutóbbi száz évének kapcsolattörténetéből talán ennek a harmadik időszeletnek a vizsgálata adja a maga újszerűségével a legtöbbet. Sokoldalúsága, adatgazdagsága, fejtegetéseinek elfogulatlansága, mely itt is megnyilvánul, könyve egészét jellemzi. A szerző példát mutat sírra, hogyan lehet és kell a kapcsolattörténetet úgy művelni, hogy az hű tükre legyen a múltnak, s ösztönözzön is a kapcsolatok jövőbeli felelősségteljes alakítására. Tilkovszky Lóránt Litván György OKTÓBEREK ÜZENETE Válogatott történeti írások Osiris Kiadó, Budapest, 1996. 380. o. Aki Litván György tanulmánykötetének csak tartalomjegyzékét futja át, úgy vélheti, igen különböző tárgyú, évkörű és módszerű történeti esszék gyűjteményét tartja kezében, vagyis a hosszabb-rövidebb írásokat főleg a szerző személye köti össze. Ha figyelmesen végigolvassa a kötetet, rá fog jönni: e — kevés kivétellel — 1973-1988 között írt és publikált munkák tematikája egy központi gondolatkör körül forog, széles ívű és mégis zárt körben, sok ponton kapcsolódva a szerző sokoldalú munkásságának többi körével: a magyar szociológia születésével az első világháború előtt, Szabó Ervin életművével, Károlyi Mihállyal és 1956-tal. A kötetben összegyűjtött írások közös tárgya: a "második magyar reform-nemzedék" sorsa, helye a magyar történelemben és közgondolkodásban, kísérlete a magyar progresszió táborrá szervezésére, s a kezdeti sikerek után a szakadások sorozata, — ezeket "A szociológia első magyar műhelye" ismerteti részletesen — szinte hatalomra jutása az 1918-as forradalomban s a bukást követő végső szakadás. Külön értekezés foglalkozik Pulszky Ágosttal, aki a Társadalomtudományi Társaság elnökeként élő kapocs volt a két magyar reformnemzedék között. Túl azon, hogy e tanulmányok sok tekintetben tényfeltáró és tisztázó jellegűek, hiszen a publicisztikai szinten sokat vitatott témáról kevés valóban tudományos elemzés készült, polémikusak, mert az eddigi irodalom nagyobb része, jobbról vagy balról, a reformnemzedék lerántásával, ha nem éppen megrágalmazásával foglalkozott, tehát divatszóval élve rehabilitáló jellegűek is, végső soron arra a kérdésre keresik a választ: hibák, tévutak következménye vagy történelmi szükségszerűség volt a reformnemzedék eszméinek bukása, hosszú időre virtuális eltűnése a magyar valóságon uralkodó eszmék közül, s vajon lehetséges-e kontinuitása a mai modern társadalomtudománnyal és közgondolkodással? A tanulmányok közös eszmevilága meg is személyesíthető Jászi Oszkárban, aki egy-két írás kivételével mindegyikben jelen van, központi figuraként, s ahol nem, az esszé legalább Jászi-idézettel kezdődik vagy végződik. Egy megíratlan Jászi-életrajz szétszórt magvai terülnek elénk. Mint a tanulmányok kezdő dátuma mutatja, Litván élete úgy alakult, hogy igazán 44 évesen kezdhetett publikálni, mármint saját szöveget - addig "csak" számos forráskiadványt és a magyar szociológiai irodalom bibliográfiáját. S mikor már publikálhatott, akkor sem volt esélye arra, hogy Jászi-életrajzot jelentethessen meg, hiszen Jászi válogatott publicisztikáját is csak 1982-ben, válogatott levelezését hosszú huzavona után még később adhatta ki. "A Jásziság én akart ideálom" - vallhatná Adyval a szerző, s bár Jászi tévedéseit nem kerüli meg, kínnal emészti meg ő is a legnagyobbat... Nevezetesen azt, hogy Jászi jogosan ostorozva azokat, kommunistáktól nacionalistákig, akik megosztották a progresszió táborát, nehezen látta be: ha ő győz is, az általa óhajtott demokráciában pártja, radikális liberalizmusa parlamenti többségre sosem számíthat, s így — mint a legtudósabb politológus is — siker esetén is c»ak megalkuvó másodhegedűs lehetett "olna egy uralkodó párt oldalán, hiszen ez vagy még rosszabb sors várt az erősebb nellé pártoló egykori híveire, Gratz
