Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
A POZSEGAI KÁPTALAN HITELESHELYI TEVÉKENYSÉGE 1353-IG 5 A hiteleshely forgalmát és tagjainak műveltségét talán leginkább az oklevél írása mutatja meg. A folyóírás, a nota tudása elsősorban a jogilag képzett emberekhez tartozik. A gyors, de emellett jól olvasható írás elsajátítása a jogi ismeretek megszerzésének elengedhetetlen feltétele volt.11 A vizsgált pozsegai oklevél írása ezzel szemben tisztán könyvírás, jellemző rá a betűk szárainak lehúzása, a nazálist rövidítő abbreviatura jel is inkább egy vízszintes vonás, alig jelentkezik a kéz lendületesebb mozgását mutató hurkosodása a rövidítésjeleknek. Az alkalmazott rövidítések mértéke se igen haladja meg a kódexekben szokásosat, s sűrűbben csak az oklevél bevezető részében — intitulatio, inscriptio és salutatio — jelentkeznek. A gyakorlatias írásban járatlan, kódexmásoláshoz szokott kéz jelzi, hogy a káptalan kisforgalmű hiteleshely volt, tagjai nem kényszerültek rá a gyorsabb, jegyzetelő írástípus alkalmazására.12 A nyugodt, kiegyensúlyozott írás mellett az oklevél külalakja azt is mutatja, hogy nem egy gyorsan elkészített privilégiumról van szó. Az oklevél hártyáját az írás esztétikusabb elhelyezése érdekében ugyanazzal a tintával, amellyel az oklevelet írták, előre megvonalazták. A pozsegai káptalan a nagyobb hiteleshelyekhez, elsősorban a székes- és a királyi társaskáptalanokhoz hasonlóan már a 13. század első évtizedeiben megkezdte működését,1 3 azonban az 1220-as évekből fennmaradt oklevele bizonyítja, hogy forgalma ebben az időben nem lehetett nagy. Rendszeressége se valószínű, mivel közel három évtizedig nincs újabb jele a káptalan közhitelű oklevéladásának. A Dráva-Száva közén megjelent az írásbeliség, de ennek lebonyolítását inkább a nagyobb tekintélyű, székesegyházakban szerveződött hiteleshelyek láthatták el.1 4 A hiteleshelyi kiadványok A rendszeres hiteleshelyi tevékenység megindulását Pozsegán, illetve az írásbeliség előtérbe kerülését a Dráva-Száva köze vidékén a tatáijárást követő évtizedre tehetjük. A távoli nagyforgalmú székeskáptalanok mellett gyorsan elérhető, közeli hiteleshely önálló működésére is igény támadt. Az 1250-es évtizedben már nyolc alkalommal történik valamilyen formában utalás a pozsegai káptalannak mint hiteleshelynek a munkájára.1 5 A 13. század második felében törés nélkül folyamatosan adatolható a közhitelű oklevéladás a középkori Magyarország egyik legdélebbi hiteleshelyén.1 6 11 Hajnal I.: írástörténet az írásbeliség felújulásának korából. Budapest 1921. 27-28. 12 Mezey László szerint a hiteleshelyek az írástechnika terén nem sok jót mutatnak a 13. század elején, mivel a kódexírás erősen jellemző rájuk. Példának hozza fel az esztergomi káptalan 1225-ös (DL. 118/4.) és a győri káptalan 1232-es oklevelének (DL. 179/5.) könyvírását. Mezey L.: A latin írás magyarországi történetéből, in: Magyar Könyvszemle 82 (1966) 294-295. 13 Solymosi L.: A bencés konventek hiteleshelyi oklevéladásának kezdetei, in: Möns Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve I. Szerk. Takács I. Pannonhalma 1996. 490-492. 14 Például 1232-ben Scelkarona, illetve Bedech és Terpycz Pozsega megyei terrák ügyében a pécsi káptalan adott ki okleveleket. DL. 86817. és ÁÚO. VI. 512-513. 15 Smiciklas, T.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae. IV Zagrabiae 1920. (a sorozat a továbbiakban: Sm.) 433., Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I-II/l. Szerk. Szentpétery I. Budapest 1923-1943.; II/2-3. Szerk. Szentpétery I. - Borsa I. Budapest, 1961.; II/4. Szerk. Borsa I. Budapest, 1987. (a sorozat a továbbiakban: RA.) 927., Sm. IV 424-5., Sm. IV 618-9., Sm. V 44., Sm. V 46-7., Sm. IV 369., 16 Az 1260-as években 7, az 1270-es években 4, az 1280-as években 12 esetben mutatható ki.
