Századok – 1998
Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129
130 MESTERHÁZY KÁROLY Hitvilág és művészet című fejezet foglalkozik. A két fogalom összekapcsolása megfelel a honfoglaló magyarság művészeti hagyatékáról ma legtöbbször — gyakorlatilag mindenütt — olvasható nézetnek, amely szerint 1. a palmettaornamentika mint ábrázolás vagy szimbólum — többnyire a sámánhit világfájáé —- olvasható és olvasandó, 2. ez a motívumkincs az iráni-szogd kultúrkörből ered, és 3. ez az egységes „művészeti" gyakorlat bizonyos fémmegmunkáló technikák és típusok jelenléte alapján igazolható. ' ' Marosi felhívja a figyelmet arra, hogy az utóbbi tétel a technika stílust meghatározó szerepéből indul ki, a palmetta ábrázoló jellegét pedig már Alois Riegl megcáfolta (Stilfragen 1893), majd így folytatja: „Ezért értelmezhetetlen a honfoglalás kori művészet fent vázolt képe a művészettörténet számára. Azt a különös képet kapjuk, hogy azt a tudományos interpretációs paradigmát, amelyet az egyik tudomány (esetünkben a művészettörténet) mint túlhaladottat elvetett, a másik (a régészet) ma is fundamentális érvényűnek tartja."5 Mivel a honfoglalás kori művészetről nincs művészettörténeti elemzés, tekintsük át, mivel járult hozzá megismeréséhez a régészet, hol váltak el útjaik, és hol tart ma a régészet a honfoglalás kori emlékek művészeti megítélésében. A legkorábbi megjegyzés, amely a szolyvai tarsolylemez kapcsán olvasható, annak arany arabeszk díszítéséről szól.6 A bizonyítás vagy indoklás persze elmaradt. De 1892-ben, főleg történeti érvek alapján, Nagy Géza már meghatározta a sírleletek művészeti körét. Szerinte a kelet-európai nomádok ízlését a szaszanida időszak perzsa kultúrája alakította, de hatással volt rá a pontusi görög, majd bizánci kultúra is. A szaszanida ötvösség mintakincséhez kapcsolta a rozettás vereteket: részint egy szaszanida ezüstcsésze vadászó királyának kardtok díszítése, másrészt egy kaukázusi szvan triptichon pajzsdudor ábrázolása alapján.7 Egy évvel később kiegészül a honfoglaló magyarokra befolyást gyakorló kultúrák köre az arab hatással, valamint a Volga menti lakosság műveltségével.8 Állásfoglalását a mintegy 25 honfoglalás kori lelet, és főleg az orosz szakirodalom ismeretében alakította ki, s nem is nagyon változott véleménye az idők folyamán. 1906-ban, Hampel 1904-es tanulmánya után is úgy vélte, hogy a tarsolylemezeken erős szaszanida hatás mutatható ki: a palmetták. A kapcsolatok másik bizonyítéka a ruházatot díszítő rátétek lettek volna. II. Khoszrau tak-i bosztáni domborműves emlékén a csüngős vereteket vélte felfedezni. Következtetése szerint ahonnan a csüngős veretek származnak, onnan származnak a palmetták is. A végső forrás a szaszanida kultúrkörre megy vissza, legalábbis a honfoglaló emlékeink egyik csoportjánál. Innen vette motívumainak jelentékeny részét a szaracén ornamentika is. Turkesztánban az arabeszkes díszítés palmettás,virágmotívumos változata terjedt el, s ennek Iszfahánban, al-Manszur kalifa mecsetjén is nyoma maradt, „melynek honfoglalás kori leleteinkkel való rokonságát lehetetlen fel nem ismerni".9 5 Marosi Ernő: A honfoglalók a művészetben. Magyar Tudomány 41 (1996:8) 1032.; Marosi Ernő: A magyar középkor művészete a Nemzeti Múzeumban a millecentenáriumi év kiállításain. BUKSZ 9 (1997:2) 163. 6 Lehóczky Tivadar: A szolyvai hun sír. Arch. Ért. III (1870) 205.; Uő.: A szolyvai sírról. Arch. Ért. 6 (1886) 397. 7 Nagy Géza: A magyar pogány kor emlékei Fejérmegyében. Arch. Ért. 12 (1892) 314, 308. 8 Nagy Géza: A régi kunok temetkezése. Arch. Ért. 13 (1893) 115.: a szaszanida és arab hatás körébe utalja az akkor ismert két tarsolylemezt (Galgóc, Szolyva); 9 Nagy Géza: Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai útja. Arch. Ért. 26. (1906) 405-415.
