Századok – 1998
Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129
A HONFOGLALÓ MAGYAROK MŰVÉSZETE 131 Nagy G. itt történeti koncepciója, a szabir-magyar azonosság tétele miatt nem tett különbséget a szaszanida és iszlám művészet között: „szaszanida-e vagy szaracén? Nem változtat a dolog azon lényegén, hogy a magyarság a közép-ázsiai kultúrvidék közelségéből hozta magával" e mintakincset. Viszont elsőként vetette fel konkrét iszlám művészeti emlék kapcsolatát a honfoglalás kori ornamentikával. Vele ellentétben Hampel J. előbb (1896-ban, ill. 1900-ban) Nagy Gézával egyezően nyilvánított véleményt sok lényeges ponton, majd Alois Riegl hatására felülvizsgálta korábbi nézeteit (1904,1907). Előbb tehát úgy gondolta, hogy a magyarságra korábban a szaszanidák iparművészete volt hatással, majd a bizánci következett, amikor a magyarok Cherson táján éltek. A legcsekélyebbnek a szaracén műipar nyomát látta, s ezt azzal magyarázta, hogy a szaracén (arab) művészet elterjedésekor a magyarság már kívül élt (a Kárpátok közelében), annak hatókörén.10 A művészet szót azonban nem használta a honfoglalás kori emlékekkel kapcsolatban. Kizárólag ornamentikát látott az ötvöstárgyakon. Mégsem volt teljesen konzekvens, mert ugyanakkor a tarsolylemezek indáit, palmettáit életfaként értelmezte, s az ősi asszír motívum leszármazottjának tartotta.11 Az ornamentikának hat elemét különböztette meg: a palmettákat, a félpalmetták különböző kapcsolódásait, a központ körül sorakozó formákat (rozetta, korongos csüngők felső fele stb.), az indát, bizonyos geometrikus formákat, a csüngős veretek nagyobb részét, melyeket nem tudott értelmezni, és végül az állatábrázolásokat említette (Bezdéd, Benepuszta, Csorna).1 2 Ugyanebben az időben jelentek meg Huszka József dolgozatai is, melyekben kitért a honfoglalás kori leletek ornamentikájára is. Lehetőség szerint még a 19. száz;adi díszítőmotívumokban is felfedezte a szaszanida előzményeket: a szívalakos pávatoll virágokat, melyeket végeredményben indiai eredetűnek mondott. A tarsolylemezek díszítését ő is az asszír szent fa késői másolatának hitte.1 3 Hampel későbbi állásfoglalása azonban, úgy látszott, helyes útra fogja terelni a véleményeket.1 4 Látszólag előbbi elemzését bővítette, az ornamentáüs csoportokon belül újabb alcsoportokat, motívumokat keres, hibáztatja Huszkát délibábos nézeteiért, de nem szól többé az életfáról. Helyette A. Rieglre hivatkozott a palmetták kialakítását bemutatva. Szinte mentegetőzve írja az anarcsi korong palmettája kapcsán, hogy „közeleső volt feltenni, hogy e compositio előmintája az assyrok ún. életfája. Úgy is neveztük, és a palmettet röviden szaszanida palmettnek kereszteltük". De Riegl eredményeivel egyetértve elveti e meghatározást, mert az életfa nem élőfa az asszíroknál, a szaszanidáknál pedig nincs meg azokon az oszlopfőkön, melyekkel azonosítani szokták. „Inkább észlelhető rokonság köztük a késő keletrómai palmett, valamint az akkortájt keletkező szaracén növényornamentika között."1 5 Az iszlám művészetben gyakori palmettaháló kialakulását is végig kísérte a tarsolylemezeken, az anarcsi korongon kezdve, a tarcali lemezen át a galgóci tarsolylemez és a beregszászi süvegvég 10 Hampel József: A honfoglalási kor hazai emlékei, in: A magyar honfoglalás kútfői (a továbbiakban MHK). szerk. Pauler Gyula-Szilágyi Sándor. Bp. 1900. 803. 11 Hampel József: MHK 535., 812. 12 Hampel József: MHK 807. 13 Huszka József: Tárgyi ethnográfiánk őstörténeti vonatkozásai I-II. Ethn. 9. (1898) 42-51, 108. 14 Hampel József: Ornamentika a honfoglalási kor emlékein. Arch. Ért. 24. (1904) 105-52. 15 Uo.: 108.
