Századok – 1998

Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129

KÖZLEMÉNYEK Mesterházy Károly A HONFOGLALÓ MAGYAROK MŰVÉSZETE ÉS AZ ABBASZIDA-IRAKI MŰVÉSZET A honfoglaló magyarok művészetéről csak mintegy 60 éve szokás beszélni. Kü­lönösnek tűnhet, hogy csak ilyen kis múltra tekinthet vissza eleink művészetének elismerése. Ha ennek okát akaijuk adni, több tényezőt is figyelembe kell venni. Először, maga a honfoglaló magyarok hagyatékának biztos felismerése sem tekinthet 100 évnél sokkal többre vissza. A komolyabb tényező azonban az a vélemény volt, amely szerint a nomád népeknek nincs művészete. A kérdés még csak nem is ebben a formában merült fel, hanem úgy, hogy a sírleletek és a 12-14. századi krónikák alapján a hon­foglaló magyarokat kizárólag hódító, katonáskodó népnek képzelték el. Pulszky Ferenc ezt úgy fogalmazta meg, hogy a „honfoglalók ugyanis hódítók voltak, nem iparosok, ékszereiket szolgáik, hadifoglyaik vagy a hazában talált lakók készítették..."1 Másutt pedig egyenesen arról ír, „mi csak arra figyelmeztetjük kutatóinkat, hogy a magyar faj sohasem tűnt ki művészi hajlamai és a művészet gyakorlata által... a bevándorolt árja népek fiai tűnnek ki a művészetek terén. így volt ez az Árpád-korban is".2 Ez a szemlélet még a 940-es években is élt, hiszen a magyarság nomád voltában még ekkoriban sem sokan kételkedtek.3 A magyarországi művészeti irodalomban még 1938-ban is csak a honfoglaló magyarok művészetét tárgyaló sorokkal találkozunk, bár Gerevich Tibor a sírleletek tárgyait a megtelepedett magyarság művészetének első fázisaként értékelte.4 Érdemben azonban ez sem volt sokkal több a 20. század eleji vélekedéseknél. A magyarság művészetét az államalapítástól tárgyalták, amikor a romanika stílusáramához csatlakozott a keresztény magyarság. A régészeti leletek értékelése a régészekre maradt, és az ornamentika címszó alatt tárgyalódott. A magyar művészet kezdeteinek művészettörténeti és régészeti interpretációja a 20. század elején máig érvényesülően ketté vált. Jellemzőek erről a művészettörténész Marosi Ernő sorai, aki észrevételeit a millecentenáris régészeti kiállítás anyaga és pompás kivitelű katalógusa alapján vetette papírra: „... a honfoglalás koráról modern művészettörténeti képünk nincs. A Magyar Nemzeti Múzeum honfoglalás kori kiál­lításának revelatív erejű, soha ilyen gazdagságban együtt nem látott művészeti em­lékanyaga művészettörténeti jelentőségét, helyét tekintve gyakorlatilag értelmezés nélkül marad. Vele a nagyszabású és régen várt kiállítási katalógusban egyedül a 1 Pulszky Ferenc: Magyarország archaeologiája I-II. Bp. 1897. 118, 128. 2 Pulszky Ferenc: i. m. 147. Idézi: László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 287-88. 3 В. Oberschall M.: A kézművesség első nyomai, in: Magyar művelődéstörténet I. szerk. Do­manovszky Sándor, é. n. (1939). 555. Még 1985-ben is ezt a nézetet bírálta László Gyula: Góg és Magóg népe. Bp. 1996. 230-31: A Szent László legenda falképei c. dolgozatában. 4 Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. Bp. 1938.

Next

/
Oldalképek
Tartalom