Századok – 1998
Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323
1336 MAJOROS ISTVÁN bolsevikok kezébe került, a Rada pedig Zsitomirba menekült. Innen kérte február 12-én a németek segítségét, akik 29 gyalogos és 4 lovashadosztállyal március elején visszaállították a Rada hatalmát. Az ellentétek, nézeteltérések miatt azonban a németek feloszlatták a Radát, s április 29-én Szkoropadszkij tábornokot, Ukrajna hetmanjának kiáltották ki.56 Az első világháború végén Szkoropadszkij radikálisan megváltoztatta külpolitikáját, s közeledett a szövetségesekhez. 1918 novemberében a már említett Jasiban tartott találkozón az ő küldöttei is részt vettek, s a szövetségesek beavatkozását kérték a németek ellen. Szkoropadszkij azonban nem tudta megtartani hatalmát, mert a német csapatok kivonulását követően Simon Petljura a Rada volt hadügyminisztere megdöntötte hatalmát, s létrejött egy direktórium Petljura és Vin -nyicsenko vezetésével. Az általuk vezetett nemzeti mozgalom képviselői szintén elutaztak Jasiba 1918 novemberében, jóllehet nem kaptak meghívást, s találkoztak a kijevi francia katonai misszió egykori információs szolgálatának vezetőjével, Hennoval, aki azonban nem rajongott az ukránokért. Hennonak is szerepe volt abban, hogy Párizs az intervenciót az Önkéntes Hadsereggel való együttműködésre építette, mert Henno szerint sem az ukrán nép, sem az ukrán nacionalizmus nem létezett, az ukrán nemzeti mozgalmat pedig német kreációnak tartotta.57 Az Önkéntes Hadsereg 1918 novemberében kb. 90 ezer embert jelentett, melynek élére Kornyilov és Alekszejev halálát követően Gyenyikin került,5 8 s a főparancsnokság Jekatyerinodárban volt. Emellett létezett még a Krasznov vezette Doni Hadsereg, kb. 100 ezer emberrel, valamint a Déli Hadsereg és Leuchthenberg herceg erői. Mindhárom német orientációjú volt, s Oroszország egyesítését is Németország segítségére alapozták.59 Henno egyébként 1918 elején tagja volt a Tabouis tábornok vezette katonai missziónak Kijevben, majd a német megszállás alatt Romániában hírszerző munkát folytatott. A délorosz konzervatívok szószólója volt, s mivel Saint-Aulaire-rel, a romániai francia nagykövettel jó kapcsolatai voltak, ezért az ő ösztönzésére Pichontól 1918 áprilisában a kjievi francia konzul címet kapta, hogy Franciaország szimbolikusan jelen legyen Ukrajnában a német megszállás alatt is. Henno nézetei, tevékenysége megfelelt a szeparatizmust ellenző, s a moszkvai centralizmusra építő hivatalos francia politikának.60 Hamarosan kiderült azonban, hogy a Henno által képviselt vonal a gyakorlatban nem működik, s a déloroszországi francia parancsnokságnak kapcsolatot kellett keresnie az ukrán mozgalommal, mert Gyenyikin és Párizs között komoly nézeteltérések keletkeztek. 56 Varga: 28. 57 Gasquet, Sébastien de: 160. 58 Egy orosz nemzeti hadsereg létrehozását Kalegyin már 1917 júniusától tervezte. A tábornokot azonban 1917. november 10-én a doni kozákok atamánjuknak választották (Nagy Péter intézkedése óta, amikor az atamánt kinevezték, ez volt az első választás). Az önkéntesekből álló hadsereget így Alekszejev tábornok szervezte meg 1917 novemberében Novocserkszkban. Ekkor még csupán kétezren voltak. Decemberben azonban elfoglalták Rosztovot, s átmenetileg itt volt a főhadiszállásuk. Az önkéntesek élén Alekszejev és Kornyilov tábornokok álltak. Ez utóbbi 1918 március végén a Jekatyerionodár előtti harcokban meghalt, s helyét Gyenyikin tábornok foglalta el. Alekszejev pedig 1918 októberében betegségben halt meg. 1919 januáijában Gyenyikin a déloroszországi szovjetellenes erők főparancsnoka lett. Krasznov tábornok 1918 májusában lett a doni kozákok atamánja (Kalegyin 1918. január 29-én öngyilkos lett). 59 Bernachot: 58-60. 60 Gasquet, Sébastien de: 160-161.
