Századok – 1998
Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323
FRANCIA INTERVENCIÓ DÉL-OROSZORSZÁGBAN 1337 Az intervenciót nehezítette az a körülmény is, hogy a fegyverszünet a déloroszországi német és osztrák erőket a rend fenntartásával bízta meg a szövetségesek megérkezéséig. Helyüket azonban korábban elhagyták, mint ahogy a szövetségesek megérkeztek, ráadásul támogatták a bolsevikokat, s fegyelmezetlenségükkel felforgató központot alkottak. A partraszállás idején még néhány tízezer német délorosz területen tartózkodott. A fenti képet bonyolította aztán az, hogy a franciák Odesszában, Szevasztopolban s a Krímben nem azt találták, hogy az egyik oldalon állnak a bolsevikok, a másikon a demokratikus erők hanem egy rendkívül összekuszált képződményt: a Szkoropadszkij rezsim maradványát, az eszereket, mintegy 2 ezer főt az Önkéntes Hadseregből, szeparatistákat, a cári rezsim maradványát, kadétokat.61 Röviden: a franciák a délorosz anarchia kellős közepébe érkeztek, s megállapíthatták, hogy zónájukban nincsen olyan erő, amelyre támaszkodni lehet a bolsevikok elleni harcban. Odessza és Szevasztopol elfoglalásával az intervenció első szakasza befejeződött, s a franciák tevékenysége a továbbiakban arra irányult, hogy ezt a szűk zónát szélesítsék. Kezdetben úgy tűnt, hogy ez akadályokba ütközik, mivel a zóna kiszélesítése csak a kijevi direktóriummal együttműködve volt elképzelhető a francia erők viszonylag kis száma miatt. A direktóriummal azonban a partraszállás idején nem volt jó a viszony, s ezt az is jelezte, hogy Petljura csapataival összetűzésre került sor Odesszában. S bár Petljura erői a várost elhagyták, a zóna kiszélesítését akadályozták. Fordulat akkor következett be, amikor Anzelm tábornok január 14-én találkozott Grekov tábornokkal, a direktórium hadügyminiszterével,62 aki kifejtette, hogy a partraszálláskor történt incidens félreértés volt, s felajánlotta együttműködését a bolsevizmus elleni harcban, s a közvetítést a franciák és az ukrán direktórium között. A januárban kezdődött tárgyalásokat Freydenberg ezredes, Anzelm vezérkari főnöke vezette. Az ukránok azt kérték a franciáktól, hogy ismerjék el függetlenségüket, Ukrajna az ukrán és a szövetséges csapatok ellenőrzése, s ne Gyenyikin alá kerüljön, a franciák pedig a bolsevikok ellen akarták felhasználni az ukrán mozgalmat. Anzelm azonban február 13-án megszakította a tárgyalásokat.63 Ennek ellenére a francia-ukrán együttműködés eredménye volt, hogy megszűnt a petljuristák Odesszát elzáró blokádja, s a franciák 1919. január 28-án elfoglalhatták Herszont. A kooperáció végeredményben franciáknak, ukránoknak egyaránt érdekében állt, mert mindkét fél gyenge volt. Az ukránokat veszélyeztette a Vörös Hadsereg előrenyomulása, Kelet-Galiciában pedig a lengyelekkel kerültek összeütközésbe. Emellett az ukrán csapatok háromnegyed része használhatatlan volt, ezért francia segítséggel szerettek volna új hadsereget szervezni. A francia - ukrán tárgyalások február végén folytatódtak annak köszönhetően, hogy Anzelm helyére Berthelot tábornok került a francia expedíciós sereg élén. A tárgyalások során a felek abban egyeztek meg, hogy a franciák támogatják az ukrán kormányt és hadsereget, ennek fejében a pénzügyek és a vasutak francia kézbe kerülnek.64 A tárgyalások azonban ezúttal is megszakadtak, feltehetően a direktórium gyengesége, 61 Bernachot: 57-58.; 63-64; Carley: 118-119; Mosson: 36., 39., 85-87. 62 Bernachot: Annexe No 3. 63 A tárgyalások megszakadásában szerepe volt annak, hogy Anzelm ultimátumszerűén követelte a direktóriumtól Szkoropadszkij minisztereinek a kiszabadítását, akik bár németbarátok voltak, de Ukrajna Oroszországhoz való csatlakozását akarták. Gasquet, Sébastien de: 165. 64 Gasquet, Sébastien de: 166.
