Századok – 1998

Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323

FRANCIA INTERVENCIÓ DÉL-OROSZORSZÁGBAN 1327 létszámot Lavergne szerint csak Japán tudja biztosítani, de ahhoz, hogy a mérleg tartósan az antant javára billenjen, a nyugati szövetségesek katonai támogatására is szükség van, főleg a megszállási, a paciíikálási feladatok ellátására. Japán feladata Moszkva elfoglalása lenne a transzszibérai vasúton felvonulva, a szövetségesek pedig a Moszkvától délre eső területeket foglalnák el, tehát a Donyec-medencét és Ukrajnát Alekszejev, illetve Krasznov tábornokok közreműködésével. A francia tábornok a szövetséges haderő létszámát 200-300 ezer főben határozta meg (angolok, amerikaiak, franciák, olaszok és görögök részvételével), mert csak nagy erőkkel lehet eredményes az intervenció. S mindehhez még azt tette hozzá, hogy legalább két évig kell fenntartani a megszállást. Lavergne elképzeléseit Noulens, volt petrográdi francia nagykövet a külügyminisztériumnak is elküldte, egyetértve a gyors és nagy erőkkel történő beavatkozással.19

Egy másik táviratában azt is hozzátette, hogy egy szövetséges támadás a Baltikum felől Petrográd irányába is fontos lenne.2

0 A bolsevizmus, illetve a német veszély mellett a beavatkozás irányába vitte a francia politikát az is, hogy 1918 februártól novemberig Ukrajna német megszállás alatt volt, ráadásul a bolsevizmus erős volt ebben a térségben. Ez veszélyeztette a franciák gazdasági, politikai érdekeit, mivel az 1917. december 23-i angol-francia megállapodás szerint Ukrajna francia zóna volt,2

1

illetve azért fontos Párizs számára ez a régió, mert már a háború előtt is jelentős volt a francia gazdasági érdekeltség. 1917-ben az ukrajnai iparba fektetett külföldi tőke összege 419,2 millió rubel volt, s ebben a francia tőke 210,6 millió rubellel vezető helyen állt, lényegesen megelőzve a második helyen álló belgákat, akik 137,8 millió rubellel voltak érdekelve az ukrán iparban. A francia tőkét a bányászatba, a fém- és vegyiparba, valamint kereskedelmi vállalatokba fektették.22

E beruházások megmentése kétségtelenül szerepet játszott a délorosz francia intervencióban. A szövetségesek abban egyetértettek, hogy valamit csinálni kell Oroszországban, de a mit és a hogyan kérdésében eltértek a vélemények. Wilson a demokráciára hivatkozva ellenezte a katonai beavatkozást, s a békekonferencia keretében akart valamilyen megoldást találni, illetve gazdasági eszközöktől remélte a bolsevizmus terjedésének megakadályozását. A katonai intervenciót Lloyd George sem támogatta, mert szerinte ez a lépés a bolsevikokat erősíti meg, ezért a tárgyalások gondolatát ő is támogatta. Magatartását azonban befolyásolta az, hogy az angol közvéleményben, sőt a kormányban is megtalálható volt a szovjetellenes vonal. Ennek az irányzatnak Churchill volt a vezetője, aki 1918 végén a kormány hadügyminisztere lett. A szovjetellenes csoportot támogatta Lockhardt, az Oroszországból hazatért moszkvai brit konzul is. Igaz, a katonai intervenciónak nem volt híve, mert ez szerinte is a bolsevizmust erősítené. Angha végül is a közvetett intervenció mellett kötött ki, ami azt 19

MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 885. Stockholm, 10 octobre 1918. 20 MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 876. Arkhangel, 23 octobre 1918. 21 Gasquet, Sébastien de: La France et les mouvements nationaux ukrainiens, In: Recherches sur la France et le problème des nationalités pendant la première guerre mondiale (Pologne, Ukraine, Lithuanie), sous la direction de Georges-Henri Soutou, Presse de l'Université de Paris-Sorbonne, Paris 1995. 156. 22 Kosyk, Wolodomyr: La politique de la France à l'égard de l'Ukraine, mars 1917 - février 1918, Publications de la Sorbonne, Paris 1981. 56. Portai, Roger: Russes et ukrainiens, Flammarion, Paris 1970., 59-60.