Századok – 1998
Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323
1328 MAJOROS ISTVÁN jelentette, hogy anyagi, pénzügyi támogatást adott a szoyjetellenes erőknek.2 3 A franciák viszont, Clemenceau-val az élen, csak a katonai közbelépést látták eredményre vezetőnek, mert a bolsevik hatalmat szerintük csak így lehet megdönteni.2 4 A breszti béke után ugyanis kiderült, hogy a szovjethatalom a cári külpolitikát nem szándékozik továbbfolytatni, s nem volt szüksége Franciaország szövetségére, mert egy új, a világforradalomhoz kapcsolódó hatalmi szisztémában gondolkodott. A bolsevik Oroszország azonban Párizs keleti politikájának alappillérét éppen akkor vitte el, amikor a németeket ellensúlyozó keleti szövetséges a franciáknak talán fontosabb volt, mint bármikor, ezért a francia politika számára a szövetség helyreállítását jelentő akadály, a bolsevikok elleni fellépés csak katonai lehetett. Vélemények, viták az intervencióról A francia intervenciós politika határozott körvonalat 1918 szeptember végén, illetve októberben kapott. Ebből a szempontból alapvető dokumentum Clemenceau-nak a külügyminiszterhez írott két levele, amelyben oroszországi intervenciós tervet vázol fel a szövetségesek közreműködésével. Az első, szeptember 25-i keltezésű2 5 levélben a miniszterelnök a keleti front létrehozásának szükségességét hangsúlyozza a Fehér-tengertől a Kaszpi-tengerig terjedő térségben. Ezt a lépést a súlyos orosz helyzet, valamint az indokolja, hogy összeköttetés jöjjön létre a csehek és a „hűséges orosz elemek" között. A súlyos orosz helyzetet Clemenceau szerint az jellemzi, hogy az antant előrenyomulása megakadt Vologda és Viatka irányában; az ország középső részén a csehek helyzete kritikus, délen Alekszejev helyzete rossz, a Kaukázusban pedig a törökök akadályozzák az angolok előrehaladását a Kaszpi-tenger irányába. Oroszországban az ellenállás magját a csehek alkotják, akik köré a keleti frontot létrehozó elemek csoportosíthatók, de ehhez az antant segítségére is szükség van. A nyugati szövetségesek a csehekkel való kapcsolatot Szibérián keresztül biztosíthatják, s ehhez valamint támogatásukhoz felhasználhatják az omszki kormány alatt szerveződő orosz erőket és a japán csapatokat. Ennek azonban az a feltétele, hogy a szövetségesek Szamara környékén gyűjtsék össze a cseh erőket, a japánok pedig Omszkig nyomuljanak előre. A francia miniszterelnök Arhangelszk és a Kaszpi-tenger irányából is fontosnak tartotta a csehekkel való kapcsolatteremtést. Clemenceau ezután az egyes antanthatalmak szerepét vizsgálja meg a keleti front létrehozása szempontjából. Megítélése szerint egyedül Japán van abban a helyzetben, hogy a transzszibériai vasút mentén jelentős erőket dobjon át Oroszország nyugati részébe. Ezzel biztosítható a térség megszállása, s a csehek egyesülése a Volga térségében. A francia miniszterelnök Amerika szerepét a transzszibériai vasűt elfoglalásában való részvételben és Szibéria pacifikálásában látta. Angliának az északorosz hadműveletek irányítását szánta azzal a céllal, hogy kapcsolatot teremtsenek a csehekkel és a Volga menti orosz erőkkel. Angliára ezen kívül a Kaszpi-tenger vidéki és a délorosz akciókban is számított. Végül Franciaország feladatát a cseh 23 MAE Europe 1918-1940. Russie, vol. 874. Relations des bolscéviks avec les Alliés 1918-1919. No 1270. A londoni francia katonai attasé, Panouse tábornok jelentése a miniszterelnöknek. 24 Gasquet, Sébastien de: 156. 25 SHAT 4 N 46 C/50. D/2. No 12.457 BS/3.
