Századok – 1998
Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323
Majoros István FRANCIA INTERVENCIÓ DÉL-OROSZORSZÁGBAN (1918-1919) A franciák 1918 végén indított déloroszországi akciója nem csupán az egyik fegyveres beavatkozás a szovjethatalom ellen, hanem szorosan kapcsolódik Ukrajna függetlenségi törekvéseihez. Tanulmányunkban ezért ezzel a kevésbé ismert kérdéssel1 is foglalkozunk. A hangsúlyt persze a francia intervencióra helyezzük, amely elképzeléseiben, terveiben messze túlmutat a délorosz térségen, hiszen a bolsevik hatalom megdöntése mellett egy francia vezetésű Kelet-Európa halvány körvonala is megjelenik. Az antant oroszországi politikájában döntő változás 1918 tavaszán következett be, az első külföldi fegyveres erők ekkor jelentek meg az országban. A beavatkozás pontos időpontját ennek ellenére nehéz megmondani. Márciusban ugyanis Murmanszk kikötőjében valóban partraszállt 2 ezer brit katona, de céljuk elsősorban a Petrográd felé közeledő németek megállítása volt, s ezt a lépést a bolsevik vezetés is kedvezően fogadta, így ezt az akciót nehéz beavatkozásnak minősíteni. Az intervencióval kapcsolatban ezért a szakirodalom sem egységes. A francia Masson szerint a fordulópontot a breszti szerződés aláírása jelentette, míg az amerikai Carley a döntő fordulatot 1918 áprilisára helyezi, amikor a Quai d'Orsay erőfeszítéseket tett szövetségesei meggyőzésére a bolsevikok elleni politikában. Az ugyancsak francia Hogenhuis-SéliverstofT pedig a májusi hónapot jelöli meg, mert az intervenció elvét ekkor fogadták el.2 Az orosz nyelvű szakirodalom általában a csehszlovák légió májusi lázadását tekinti kezdőpontnak, hozzátéve, hogy az intervenciót az 1917. december 23-i angol-francia egyezménnyel3 döntötték el, illetve az antant 1918 márciusi londoni konferenciáját 1 Magyarul az ukrán kérdésről Varga Lajos: Ukrajna, Szovjet füzetek VII. Budapest, 1993. 2 Masson, Philippe: La marine française et la Mer Noire (1918-1919), Publications de la Sorbonne 20. Paris 1982, 18.; Carley, Michael Jobara: Revolution and Intervention. The French Government and the Russian Civil War, 1917 - 1919, McGill-Queen's University Press, Kingston and Montreal 1983, 56.; Hogenhuis-Séliverstoff, Anne: Les relations franco-soviétiques, 1917-1924, Publications de la Sorbonne 17. Paris 1981. 62. 3 A párizsi tárgyaláson angol részről Robert Cecil külügyi államtitkárhelyettes és lord Milner tárcanélküli miniszter vett részt, a francia felet Clemenceau miniszterelnök és Pichon külügyminiszter képviselte. Ez az egyezmény általában Oroszország felosztásának terveként jelenik meg az irodalombem, főleg az orosz nyelvűben (Szamszonov, A. A. (szerk.): A Szovjetunió története, Budapest - Moszkva 1980. II. köt. 75.; Berhin. I. В.: Isztorija SzSzSzR, Moszkva 1987, 71.; Gromiko, A. A. -Ponomarjov, B. N. (szerk): Isztorija vnesnej politiki SzSzSzR, torn I. 1917 - 1945. Moszkva 1976, 72.; Vaszjukov, V. Sz.: Predisztorija intervencii, fevral 1917 - mart 1918, Moszkva 1968, 246 - 247.). S ez annyiban jogos is, hogy a felosztás (angol zóna: a kozák területek, a Kaukázus térségei, Örményország, Grúzia, Kurdisztán; a francia zóna: Besszarábia, Ukrajna, Krím-félsziget) a háború előtti brit és francia befektetési régiókkal egyezik meg. Van azonban olyan nézet, mely szerint a régiók elhatárolása a katonai akció területeinek felel meg (Carley: 204.), s találkozunk olyan nézettel is, amely szerint az egyezmény alkalmi jellegű (Masson : 17), melynek „az a célja, hogy koordinálja azon elemek harcát, melyek megmaradtak német ellenesnek, úgy mint Kalegyin kozákjai, Alekszejev önkéntesei
