Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 125 Az a tény viszont, hogy ,JMehemet Ottoman", az ötödik fejedelem egyáltalán megjelenhetett a sorban, önmagában is komoly változást jelent apolitikai gondolkodásban, illetve a korabeli mentalitásban, hiszen igen hosszúnak tűnik az út attól a felfogástól, melyet — az egyébként gyakorlatilag kortárs — Thomas Basinnél láttunk (ahol a török szultán még „vértől megrészegült vadállat") a Commynes-féle megközelítésig, ahol kora nagy fejedelmeinek egyike. Sőt, mint uralkodó, számos vonásában hasonlatos a két legnagyobbhoz, Mátyáshoz és XI. Lajoshoz: Commynes nem is tétovázik kimondani, hogy „ők hárman voltak a legnagyobb fejedelmek, akik az utóbbi száz évben uralkodtak"220 Az „Emlékiratok" elemzése után, a Commynes-féle Mátyás-portré esetében tehát úgy tűnik, hogy Hunyadi János „kereszténység bajnoka"-képét (melyet több-kevesebb meggyőző erővel, de végül is mégiscsak eredményesen munkált ki „Fehér Lovagként" a kortárs történeti irodalom, és a kor szintjén értelmezendő propaganda"), sikerrel kapcsolta össze a „Machiavelli-értelemben" vett modem fejedelemkép legjellemzőbb vonásaival. Commynes egyfajta összefoglalását adja a Mátyásra vonatkozó francia és külföldi irodalom interpretációinak, különösen pedig azoknak az adatoknak, amelyekhez ő maga személy szerint is hozzájuthatott és ezeket saját, a politikáról és a történelemről alkotott koncepciójába ágyazta, aszerint rendezte el: elmondja tetteit és legfőbb tulajdonságait. Ha tehát az itáliai humanisták számára Mátyás az az idealizált személyiség, aki a potenciális keresztes vitézből" az „európai civilizáció bölcsőjét a barbárság uralma alól felszabadítani képes új Herkulessé lesz", akkor Commynes gyakorlatias, logikus, ,gyakorló politikusi" elméjében a mítosznak nyoma sincs (sem a keresztes lovagi eredetű Fehér Lovag-mítosznak, sem a humanista ihletésű Mátyás-mítosznak), nála Mátyás egy törökellenes (mely talán kedvére volt az Úrnak) harcban magát kitüntetett hadvezér fia, akinek pártja elég pénzt és hatalmat szerzett, hogy őt királlyá választassa: Mátyás Commynes-nél nem a humanista értékeket védi, hanem, a maga erejéből és értelmével egy korabeli nagyhatalom kormányzását végzi. Mindebből azonban egyértelműen látszik az is, hogy Commynes számára már nem a középkori értékek, a középkori uralkodói kvalitások voltak az elsődlegesek: az igazi fejedelem nála nem а keresztes hadjáratokban küzdő és klasszikus lovagi erényeket csillogtató uralkodó, aki hivatalból tökéletes és uralkodásra termett, hanem a sokat tevékenykedő, modern államférfi, aki céljainak elérése érdekében, ha kell, az eszközökben sem válogat (pontosabban a legcélravezetőbb eszközt választja), aki rátermett és akit Isten, valamint az erők egyensúlya, a másik hatalmától való félelem tart meg a „helyes" úton. Commynes számára Mátyás ugyanaz (de talán nem ugyanúgy), mint az itáliai politikusok és humanista történetírók nagy része számára: egy nagy tekintélyű, reneszánsz fejedelem.221 Csernus Sándor 220 Uő., 522. 221 Commynes így valójában, de a mítoszteremtés szándéka és igénye nélkül, a törökellenes küzdelemben magának nagy nevet szerzett Fehér Lovag, és fia Mátyás összekapcsolásával, a maga racionális logikája szerint gyakorlatilag ugyanodajutott el, ahova Marsilio Ficino: Commynes-nél Mátyás kora legnagyobb uralkodói közé soroltatik, csak nála a magyar király nem a „Megváltó Mátyás", akit a „nyomorult bölcsek hangos kiáltással hívnak", hanem egy Machiavelli tollára kívánkozó gyakorló reneszánsz uralkodó, aki „ügyeit nagy elővigyázatossággal intézi háborúban és békeidőben egyaránt", akinek cselekedeteit „a saját értelme és érzékei" („de luy et de son sens") irányítják, de aki végül „környezetében rettegést keltett", mert „kegyetlenné" vált. A humanista Mátyás-mítosz kibontakozásának átfogó folyamatára Lásd. Klaniczay T., A kereszteshad..., 3 és köv. 1.
