Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
124 CSERNUS SÁNDOR Ebben a leírásban szó vain számos nevezetes európai fejedelemről, s ami a magyarokat illeti — Hunyadi Jánoson kívül — V. Lászlóról, Hunyadi Lászlóról és Mátyásról is. Commynes szól „az idősebb fiú kivégzéséről" és a „mondott Mátyás fogságáról" s meglehetős pontossággal írja le a további eseményeket is: az V. László rövid történetét elbeszélő fejezetet követően Commynes rátér Mátyás királlyá választására, mondván, hogy László király halálát követően „rögvest összegyűltek Magyarország bárói az említett Buda városában, hogy királyt válasszanak ahogy az szokásuk és kiváltságuk volt akkor, ha királyuk gyermek nélkül halt meg" (olyan megjegyzések ezek, amelyeknek hitelessége igencsak figyelemreméltó, különös tekintettel arra, hogy Commynes milyen teljesen természetes szokásként és kiváltságként ismeri és közű a magyar bárók királyválasztó jogát.216 Igen figyelemreméltó az is, hogy milyen fontos szerepet juttat az elbeszélésében egy asszonynak (ami meglehetősen ritka az ilyen típusú írásokban), „a mondott Fehér Lovag özvegyének", aki az eseményeket végül is döntésre vitte. A vonatkozó rész leírása logikus, kerek egész, a szövegben minden fontosabb elem megtalálható.21 7 A Commynes által bemutatott és fentebb már említett „fejedelmi ötös" (Merész Károly, III. Edward, XI. Lajos, II. Mehmed, és Hunyadi Mátyás) összevetése is tanulságos lehet. Láthatjuk belőle, hogy maga az tény, hogy ez az öt uralkodó került Commynes Emlékiratainak a lapjaira, már egy „válogatás" eredménye. Közülük azonban egy sincs, aki tökéletes lenne, s egyértelmű, hogy aki minden hatalma ellenére a legrosszabbul sáfárkodott a lehetőségeivel, az Merész Károly volt, s aki - mint minden uralkodó, kemény munka és súlyos szenvedések árán a legtöbbet érte el, az csakis XI. Lajos lehetett. Vele párba állítható, de eredményességben hozzá nem fogható III. Edward angol király, és láthatjuk azt is, hogy a Mátyásra használt valamennyi dicsérő szó ellenére, keményen koppannak a neheztelő ítéletet megfogalmazó mondatok:, ^íinden csak őtőle, vagy az őparancsaitól függött... rettegést keltett, mert a kegyetlenség szelleme szállta meg...,>218 Olyan szavak ezek, amelyek (minden bizonnyal itáliai közvetítéssel) Mátyás külföldi és hazai, belső politikai ellenfeleinek véleményét is tükrözhetik. Commynes interpretációja mindenesetere távol áll az udvari humanista „fejedelem-dicshimnusz tol", nála Mátyás valójában egy olyan fejedelem, akinek uralkodói kvalitásai kiemelkedőek, sikerei a hódításokban méretnek ugyan, de akinél az elővigyázatosság a „háborúban és békeidőben" egyaránt fontos tulajdonság maradt; aki kezdetben a hatalmát apja és anyja pártjának köszönheti, de később — és ez a legfontosabb — már saját magának, „saját érzékeinek", tehát egyéni uralkodói rátermettségének. Commynes kedvelt elmélete szerint azonban megjelennek Mátyásnál is az „önkényuralom "jellemzői, mert ez a stádium elkerülhetetlenül bekövetkezik az olyan fejedelmek esetében „akiknek ellenségtől többé nem kell félniük, s így többé nem tartja őket féken senki", s legyenek bármily hatalmasok is, könyörtelenül lesújt rájuk Isten büntetése,219 216 (...) Les barons de Hongrie s'assemblerent audit Bude, pour faire ellection de roy, selon leur usance et privilege qu'ils ont d'eslire quaqnd leur roy meurt sans enfants (...) Commynes, 523. Molinet csak a „hercegek, bárók és lovagok kegyéből" való koronázást említi és hozzáteszi, hogy „(...) Mathias...aspira a la couronne de Hongrie tellement, que, par la faveur qu'il trouva ès princes, barons et chevaliers du royaume, fust couronné roy de Hongrie", Molinet, 182. 217 Commynes, 522-524., továbbá Dufournet, (előszó), 21. 218 Commynes, 524 219 Uő., 422-428.
