Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
NEMZETKARAKTEROLÓGIA ÉS NEMZETI MITOLÓGIA VÁLASZÚTJÁN 1285 dának tartja, mely nem érdemli meg elfoglalt országát. A különbözőségből ered a gyűlölet s az európai értelemben vett kultúra folényérzetéből a lenézés. Ez a szemlélet egyenes vonalban jut el napjainkig a német közvélemény egy részéhez, sőt a német tömbön túlról érkező emberek egy része sem lát mást a sajátos magyar steppe-kultúrában, mely az éghajlattal, múlttal és életmóddal szorosan és szükségszerűen öszszefügg, mint elmaradottságot, nem méltányolva azt, hogy ha saját vérei gyarmatosokként ide vetődnek, a fizikai környezet hatása alatt hasonló szokásokat és életmódot vesznek fel." Eckhardt Sándor Freisingeni Ottó példáját hozza fel, aki megvetően írt a mongolos kinézetű magyarokról. „Ez az átvonuló keresztes a felvilágosodás-korabeli német pamfletírónak őse, aki éppen olyan érzéketlenül szemléli a körülötte folyó magyar életet..." A magyarságkép azonban néhány évszázad múlva megváltozott. Eckhardt Sándor szemléletét valamiféle strukturalista vonás jellemzi. A magyarságkép szerkezete ugyanis nem változott, sőt elemei sem változtak csak a jelzők cserélődtek. „De amikor a török a keresztény Európát fenyegetni kezdi, a magyarok harciasságából, mely addig csak a barbárság szinonimája volt, egyszerre erény lett s a kegyetlen, vad magyarok a kereszténység nemes védőivé, Krisztus atlétáivá lépnek elő." így: , Az addig vérszomjas, szörnyű szittyákból egyszerre szittyaverő, a kereszténységhez híven ragaszkodó Krisztus-katonák lettek." A hangvétel akkor lesz ironikus, amikor Hitler is előkerül: „Ez a védőbástya s a hozzá fűződő történeti hálaérzet eljutott a legmodernebb korig is és Magyarország a mai külföld megítélésében is, literátus és hozzánk jóindulattal viseltető külföldieknél sokszor szerepel, mint védőgát. Kossuth Lajos korában a szabadság ellenségeivel áll szemben, később olykor a pángermanizmus, a pánszlávizmus, újabban a bolsevizmus gátjaként emlegették. Napjainkban Hitler a kominternellenes egyezmény aláírásakor emlegette a magyarság hagyományos történelmi védőhivatását." Ugyanakkor a barokk-korban már jelentkezett „a német polgári magyargyűlölet első megnyilatkozása". Magyarország Európa sírjává vált, a magyar nép pedig maga lett a Sátán. A németek mentették meg Európát, és nem a magyarok. „Aztán a felvilágosodás korában még a bécsi udvar reakciója is táplálja pénzzel ezt a magyar gyűlöletet, végleg kialakul a lusta, önző, zsákmányoló, zsarnok, népnyúzó magyar arcképe. [...] A magyar szegénység vád lesz II. Lipót firkászai tollán, akik városi kultúrájukhoz szokva és a jozefinista ideológiából élve egyszerűen képtelenek voltak arra, hogy a magyar történeti fejlődést és a sajátos magyar történeti és népi steppekultúrát megértsék és megbecsüljék." A főcélpont a magyar nemes lett. Az együtt élő népek körében: „Ugyanaz a népbarát irodalom, mely a magyaroknál Ludas Matyit vagy később Petőfi szatirikus verseit (A magyar nemes), Eötvös József regényét (A falu jegyzője) kitermeli, nemzetiségi vonatkozásban magyarellenes és egy konvencionális, jórészt hamis magyar nemzetképet alakít ki a maga céljaira." Viszont: ,Ahol sem felvilágosodás, sem imperializmus, sem irredentizmus, sem az osztályelnyomatás érzése nem táplálja az emberek elfogultságát, mint a lengyeleknél, a nemzetképből hiányzanak a foltok, sőt a lengyeleknél közhellyé vált a testvériség tudata". Érdekes, hogy Montesquieu magyar képe nem került bemutatásra, holott ebben több a fény mint az árnyék, alapvetően az alkotmányosság dicsérete.5 7 57 Köpeczi Béla: Magyarok és franciák. Bp. 1985. 319-336.
