Századok – 1998

Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47

ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 123 Hasonló lehetett a véleménye az utolsó hivatalos burgund történetírónak: Jean Molinet műve ugyanezt a hangulatot tükrözi. Mivel azonban ő nem Emlékiratokat, hanem Krónikát írt - méghozzá a burgund udvarban másodvirágzását élő középkori típusú krónikairodalom egyik utolsó darabját - szárazon, de talán valamivel kiegyensúlyozottabban fogalmazott, mint Olivier de la Marche. Mint láttuk, a burgundi krónikások írásai vagy éppen versben, előszóban elejtett szavai alapján Burgundia, a burgund, majd az ausztro-burgund udvar egy kezdeti és átmeneti, a „Fehér Lovag" törökellenes harcainak sikerétől pozitívan befolyásolt időszaktól (1445-1456) eltekintve, többé-kevésbé leplezetlenül Hunyadi- és különösen pedig Mátyás-ellenes érzelmeket táplált, és ezen az időnkénti magyar-burgund szövetségi tárgyalások sem változtattak lényegesen.213

A burgund udvar sajátos „késő-lovagi" eszményeivel és az ősi származás fontosságába vetett hitével, majd pedig politikai elitjének és értelmiségének ausztriai elkötelezettségével nem fért össze a , jöttment"-nek tartott Hunyadiak kivételes politikai karrieije, melyet éppen Európa egyik legrégibb — s azóta a Valois-burgund dinasztiával is rokonságba került — családjával, a Habsburgokkal szemben ért el.214 Több szempontból és gyökeresen más a helyzet annál a képnél, melynek kialakulását Philippe de Commynes szövegét olvasva fedezhetjük föl, akit a fenti „egyszerűen pártos", hagyományos megközelítések szemmel láthatóan teljesen „hidegen hagytak" (talán azért is, mert, mint láttuk, nemzetközi politikai ismeretei és itáliai kapcsolatai számos becses és több oldalról jövő információt biztosíthattak számára a Hunyadiakról is). A Commynes -Emlékiratok Hunyadiakra vonatkozó fejezetének már a címe is igen kifejező, különösen Commynes fejedelmekről alkotott elképzelései szempontjából: a XII. fejezet ugyanis ,J£rtekezés az emberi élet, különösen pedig a fejedelmek nyomorúságáról, azok példáin keresztül, akik a szerző korában éltek; legfőképpen azonban Tizenegyedik Lajos király sorsának alakulásával kapcsolatosan" címet viseli.215 tusért és az ő ellenségei ellen" A Maigret-grófok adománylevele (1687), Aetas, (1996/2-3.). (szerk. Pelyach I., 244-255.). 213

A francia, a burgund és magyar politikára, illetve a pápaság törökellenes tevékenységével kapcsolatos eseményekre, különösen pedig Mátyás és Merész Károly és a francia udvar a Burgundiát mindenáron elszigetelni akaró XI. Lajos kapcsolatára, valamint Mátyás külpolitikájára lásd: Fraknói, A Hunyadiak..., 223-241, 272, 282-286., Petit-Dutallis, (Lavisse, IV/ 2.) 369-398., Murray-Kendall, 293-368, 371-402., Setton, 381-416. Kisfaludy, 95-108, 125-142, 143-164., E. Kovács, 97-110, 131-145, 146-152. Székely Gy.: Sikerek és ellentmondások Mátyás két impérium elleni politikájában, in: Tudomány szolgálatában. Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára, (szerk. Glatz E), Bp., 33-40. Ennek a kapcsolatrendszernek az egyik érdekes és sok konfliktust is kiváltó epizódja volt Djem (Zizim) herceg története, aki II. Mohamed halála után (1483. május 3.) az utódlásban Bajazid riválisa volt, és a „keresztény oldalra" szökött. Halálát 1495-ben valószínűleg mérgezés okozta. Thouasne, L.: Dsem Sultan, fils de Mohamed II, Paris, 1892., Fraknói, A Hunyadiak..., 282-286., E. Kovács, 142-145., Cloulas, I.: Laurent le Magnifique, Paris, 1982., 316-320. Commynes is említi, Commynes, 501. és teljes kiadás Calmette, J. (ed.) in: Les Classiques de l'Histoire de France au Moyen Age (dir. L. Halphen), I—III., Paris, 1925., II., 309, III., 89-90, 101-103. 214 Frigyesnek a Mátyással szembeni konfliktusban többnyire alárendelt és néha meglehetősen megalázó szerep jutott. Bécs városa, az osztrák hercegek birtokából először (és hosszú ideig utoljára) került idegen kézbe Mátyás akciója nyomán. Mátyás és Frigyes viszonyára lásd: Fraknói, Hunyadiak..., E. Kovács, 111-130., 125-137, 186-189., Mátyás külpolitikájának átfogó vizsgálata, különös tekintettel a Birodalom ügyeire Nehring, K.: Mathias Corvinus, Kaiser Friedrich III und das Reich, München, 1975. 215 Commynes, 526-527.