Századok – 1998

Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263

NEMZETKARAKTEROLÓGIA ÉS NEMZETI MITOLÓGIA VÁLASZÚTJÁN 1265 hatott, míg a fasiszta a rációt tagadó extázis vonzerejével. Egyik oldalról harsogott az „élet melódiája" - Hitlernek is kedvenc kifejezése volt ez. Másik oldalról a „fasiszta kommunizmus meséje" szólt, hogy József Attila ismert sorainak („Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét - / mivelhogy rend kell a világba, / a rend pedig arravaló, / hogy ne legyen a gyerek hiába / s ne legyen szabad, ami jó.") parafrázisával éljünk.7 E két „pogányság" szorításában kellett a magyar szerzőknek valamiféle járható utat keresni, miközben a nyugati liberalizmustól az 1918-19-i forradalmak nyomán erősen eltávolodtak, ugyanakkor a nyugati kultúrához a lehető legszorosabban igyekeztek kapcsolódni, sőt többen valósággal abban is éltek. 2. A mű születése Az ostromlott vár komplexusa jellemezte a szerzőket és az országot egyaránt. Szekfü Gyula előszavának tanúsága szerint 1936-ban a Magyar Szemle szerkesztőségében vetődött fel a könyvnek terve. „Négyen-öten" — mint az Ady versben — hajoltak össze. „Akkoriban még kevesen vették észre a láthatár szélén a felhőket" - mégis szükségesnek látták, hogy „ ezzel a könyvvel útbaigazítsuk azokat a jóhiszemű magyarokat, akik a kíméletlenül ránk rohanó szellemi áramlatok, propagandák káoszában, amikor magyar magyarra mutat mint rossz, gyönge, hamis, beteg magyarra, nem tudják többé, mi is az igazi magyarság." Fel kellett tehát mutatni a magyarság „normá"-ját. A kötet azért késett, mert a tervezgetők közül többen is megbetegedtek, és Horváth János lemondott a részvételről. Közben közzétették a készülő mű címét, és némi meglepetéssel vehették észre, hogy „a szuggesztív cím"... „mily széles tömegekben keltett visszhangot". „Megindult a könyvek és cikkek lavinája, s benne ott kavargott a magyar jellem, a fajkép, a nemzeteszme, a nép, a mi a magyar? a ki a magyar? a mi volt a magyar? és a mivé vált vagy lesz a magyar? kérdése, mindaz, amit mi is beleképzeltünk, mikor könyvcímünket megválasztottuk." Szekfü Gyula elborzadt. Az említett eszmefuttatások szerzői szerinte „megelégedtek önmaguk lírájának kifejezésével". Ami még nagyobb bajnak tűnt: „a pesszimisták, az idegállapotosok, ez atra bile szemlélete csakhamar vigasztalan feketére festette múltunk, jelenünk és jövőnk nemzeti kérdéseit". Ezek után: „A mi könyvünk így jutott újabb feladathoz: kijelölni a határvonalat, melyen túl a fantázia és líra felelőtlensége veszi kezébe a magyar problémát, de amelyen belül lehetséges objektív módszerrel és eszközökkel megközelíteni, megismerni a magyarság lényegét." Nincs okunk Szekfü Gyula előszava állításainak valóságtartalmát és vallomásának őszinteségét megkérdőjelezni, de kiegészíteni igen, méghozzá az ő megnyilvánulásai kapcsán. Az előszóban nem utalt Prohászka Lajosnak még a 30-as évek elején megjelent nemzetkarakterológiai tanulmánysorozatára, amelyet 1936-ban könyvben is kiadott, az alaptézist pontosan tükröző címmel: A vándor és a bujdosó. A vándor az aktív német. A bujdosó a passzív magyar. A Mi a magyar ? szerzői számára célpont lett ez a mű, mert lefegyverzőnek tartották, defetistának. A kötet elkészültét meggyorsította Farkas Gyulának 1938-ban kiadott Az asszimiláció kora című könyve, 7 József Attila: Világosítsd föl