Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
4 KOSZTA LÁSZLÓ alapján foglalták írásba, hanem egy írnitudó klerikus terepen készített jegyzetei szolgálhattak alapul, noha káptalani kiküldöttet nem említenek. Az adás-vétel tárgyát képező föld csekély értéke — a két ismert összeget tudjuk csak sajnos figyelembe venni — összesen 50 pensa 5 jelzi, hogy már viszonylag szerény jogügyleteket is írásba foglaltak. A kezdeményező nyilvánvalóan a vásárló volt, mert elsősorban neki állt érdekében, hogy okirattal is biztosítsa magát. Erre utal az oklevél corroboratioja is.6 A vásárló társadalmi státuszáról közelebbit nem tudunk, mert az oklevél fogalmazói nem említenek nemzetséget, ahonnan Mihály származik, de a comes cím kitétele jelzi, hogy előkelőbb és gazdagabb személyt kell Mihály comesben látnunk. Talán nem véletlen, hogy az első fennmaradt hiteleshelyi oklevelét a káptalan egy jobb módú személy érdekében írta. Az ok bizonyosan nemcsak az, hogy a kiállítás költségeit ő tudta könnyebben előteremteni, hanem az, hogy az egyház után a comes címet viselő réteg ismerte föl a tanúkon túl az írás jelentőségét a jogügyletek megörökítésénél. A hiteleshelyi tevékenység mértékéről, megindulásának idejéről az oklevél szerkezete és írásának típusa ad felvilágosítást. A 1220-as években privilegiális alakban kelt irat felépítése már teljesen megegyezik a hiteleshelyi oklevelek hagyományos szerkezetével.7 A jogügylet leírása azonban némileg eltér még a később szokásos gyakorlattól, miszerint először a megjelent feleket sorolják föl, s utána jön a birtokeladás leírása. Itt ez fordítva történt, s talán azért, mert nem érezték még olyan hangsúlyozottan fontosnak, hogy a káptalan előtt történt az adásvétel. A fassioknál szokásos formulák sem jelentkeznek még. A határleírás viszont meglepően részletes, s szinte teljesen a későbbi gyakorlatnak megfelelő, noha még nem a „meta hoc ordine distinguntur" sorral kezdődik, illetve nem az „ibique sic terminatur" mellékmondattal zárják le.8 Az oklevél hitelesítése kétfajta megerősítési eljárás együttes alkalmazásával történt. Az egyházi oklevelekben a korábbi időszakban általánosabb chirographálás9 mellett, függőpecséttel is ellátták az oklevelet. Sajnos a pecsét mára már elveszett, de felfüggesztésének nyoma látszik. A corroboratio is megerősíti, hogy a pozsegai káptalan a 13. század húszas éveiben már közösségi pecséttel rendelkező, és azt hiteleshelyi kiadványain alkalmazó testület volt.1 0 Az oklevelet lezáró dátumsorban napi keletet nem adnak, kizárólag a kiadás évét jelölték, majd utána a káptalan méltóságviselőit Sempiternus cantort, Torna dékánt és Lőrinc őrkanonokot sorolják fel. 5 A pensa a XIII. században már számítási egységet jelent, s mint ilyen 40 forgalomban lévő dénárt tesz ki. Hóman В.: Magyar pénztörténet 1000-1325. Budapest 1916. 159-160. Huszár L.: Pénzforgalom és pénzviszonyok Sopronban, in: Századok 105 (1971) 1152. így a megvásárolt földnek a feléért Mihály comesnek csak 200 dénárt kellett fizetnie. 6 „Ut igitur ratum sit et stabilitum presens scriptum sigillo nostro communium ei contulimus in testimonium..." Hazai okmánytár VIII. Szerk. Nagy I. (a sorozat a továbbiakban: H.) Budapest 1891. 18. 7 Intitulatio, inscriptio, salutatio, arenga, promulgatio, narratio, corroboratio és datum méltóságnévsorral. 8 A számtalan példa közül 1299. DL. 31190.; 1300. DL. 34093. 9 Solymosi L.: Á hiteleshelyi pecséthasználat kezdeteihez, in: Magyar Herold I. Budapest 1984. (a továbbiakban: Solymosi 1984.) 97-110. 10 „presens scriptum sigillo nostro communium... contulimus in testimonium"
