Századok – 1998
Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213
NÉMET TERVEK AZ „ÚJ EURÓPA" LÉTREHOZÁSÁRA 1247 Az elvakultság nemcsak a propaganda ördögi mesterét, de a külügyminisztérium diplomatáját,10 3 a jogtudomány professzorát is jellemezte. Az előbbit Braun von Stumm követ 1940 derekán kidolgozott tervezetének bemutatásával érzékeltethetjük.104 D abból indult ki, hogy az a hatalmas változás, amely a Birodalom határait keleten átrajzolta, nyugaton is új határokat fog eredményezni. Arról van szó — írja —, hogy az eredet i német birodalmi területet kell visszaállítani. Mintha a történelemben létezett volna olyan helyzet, amikor a német birodalom határai évszázadokon át változatlanok voltak. A részletes igényfelsorolásból azonban kitűnik, hogy természetesen Stumm is tisztában volt a hajdani birodalom határai állandó mozgásával, ezért azután — biztos, ami biztos — néprajzi, majd történelmi „érvek" felsorolásával konkrétan is megemlíti a bekebelezendő területeket. Néprajzi argumentációval a német Elzászon és Lotharingián, valamint Luxemburgon túl az Arel és Limburg környéki belga területekre tart igényt, amelyek a Birodalom határos kerületeihez közvetlenül hozzácsatolandók. Mindezeket a területeket még ki kell majd egészíteni olyan vidékekkel, ahol a helynevek tanúsága szerint korábban németek éltek. (Longwy, a nyugati Vogézek egy része, a Belforttól keletre és délkeletre lévő vidékek.) A történelmi ismeretek felmelegítésére Stummnak azért van szüksége, hogy a volt németalföldi területekből a már néprajzi szempontok alapján — gondolatban — visszacsatolt részeken túliakra is igényt fogalmazzon meg. Emlékeztet arra, hogy csak a bécsi kongresszus vette el porosz Brandenburgtól a Maasig, illetve azon túl terjedő területeket. Ma — úgymond — elérkezett a pillanat a jóvátételre. És jóllehet az Arel és Limburg környéki belga területek visszacsatolását korábban már néprajzi alapon „megindokolta", most még történelmi érvekkel is „alátámasztja" ezen belga országrészek Birodalomhoz csatolásának indokoltságát, arra hivatkozván, hogy ezek a területek korábban Németország részei voltak: Arlon vidéke Belgium 1839-es létrej öttévei került el a Német Szövetségtől, Limburg tartomány pedig a bécsi kongresszus döntésével jutott Hollandiához. Most viszont elérkezett a pillanat, hogy Aachen viszszakapja a maga természetes hátországát.105 Nehezebb feladatnak láija Stumm a flamand vidéknek a francia vallon területektől való elválasztását, a nyelvi határt azonban — úgy véli — viszonylag élesen meg lehet húzni. Csak azon sajnálkozik, hogy azon belül Brüsszel túlnyomóan francia nyelvi szigetet képez. Azonban a „pszichológiai pillanatot" nem szabad elszalasztani, hogy a flamand területek Németországhoz kerüljenek. Stumm nem mondja ki, de ezek után nem lehet kétséges, hogy elgondolásaival Belgiumot végleg fel akarja számolni.106 103 Stumm tervezetét ezért tárgyaljuk itt, mert az nem a külügyminisztérium álláspontját tükrözi. Stumm nem mint hivatásos diplomata, hanem mint a korabeli német politikai elit tagja vetette papírra elképzeléseit. Diplomata mivolta legfeljebb abból a szempontból figyelemre méltó, hogy hiába tanulta meg mesterségének ősi szabályait, az óvatosságot, a mértéktartást, a sokoldalú mérlegelés követelményét, amit megfogalmaz, abban hiába is keresnénk mindennek nyomait. 104 PA AA Inland II g. 289. Röviden érinti Neulen 1987, 27-28. - Braun von Stummról egyébként feltehetőleg nem érdektelen megemlíteni, hogy a húszas évek elején követségi titkári minőségben a budapesti német követségen dolgozott, igen sok jelentésben tájékoztatta a Wilhelmstrasset a magyarországi német kisebbség helyzetéről. (Tilkovszky Lóránt lektori jelentése alapján.) 105 PA AA Inland II g. 289. 2. о. 106 Uo. 2-3. о.
