Századok – 1998
Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213
1248 PRITZ PÁL A diplomata ezután arról ír, hogy Franciaország és Belgium „évszázadokon át"10 7 a német „néptalaj" elnémettelenítésének politikáját űzte, következőleg a német etnikum határterülete lukacsossá és törékennyé vált. Ezek a területek itt ugyanolyan hegyvidéki tájak, mint ahol a dél-tiroliak élnek. Ezért Stumm a dél-tiroliakat akaija erre a vidékre áttelepíteni. Stummnak ez a felvetése 1940 derekán messze több volt mint egyéni ötlet. 1939. június 23-án Berlinben német-olasz megegyezés született a dél-tiroli németek áttelepítéséről. A dél-tiroli németeknek ez természetesen egyáltalán nem tetszett, Hitlernek azonban már a húszas évek eleje óta az volt a felfogása — s azt annak idején a Mein Kampfban is megírta —,108 hogy a német-olasz együttműködés zavartalansága érdekében a németeknek végleg bele kell törődniük Dél-Tirol elvesztésébe. A berlini szerződés értelmében azok a dél-tiroli németek, az a mintegy 10 ezernyi német, akik a saint-germain-i békeszerződés adta lehetőséggel élve megtartották osztrák állampolgárságukat, három hónapon belül(!) kötelesek áttelepülni a Birodalomba, a „népinémetek" pedig az egyik vagy a másik országjavára optálhattak. A Birodalom mellett voksolóknak 1942 végéig kellett új hazájukba megérkezniük. Olaszország ugyan a két háború között a dél-tiroli németekkel szemben türelmetlen asszimilációs politikát folytatott, ám a szorgos és gazdag, jórészt bor- és gyümölcstermesztésből élő német ajkúak ragaszkodtak regényesen szép hazájukhoz, ezért a hivatalos német politika korifeusai hatalmas kampányba fogtak annak érdekében, hogy az érintettek túlnyomó többsége mégis Németország javára optáljon. A propaganda meghozta a kívánt eredményt: az optálásra jogosult mintegy negyed milliónyi népességből 200 ezren a sugallt módon nyilatkoztak. A megvalósítás konkrét folyamata azonban megmutatta, hogy az erőszakos áttelepítés nem lehet megoldás a kisebbségi problémára. Nem sikerült ugyanis olyan területet találni, ahová az áttelepítendők szívesen költöztek volna. Amikor Lengyelország lerohanása után a Beszkidekben, illetve a Visztulától keletre kerestek számukra helyet, az a dél-tiroliak elkeseredéssel vegyes megrökönyödését váltotta ki. Ezt érzékelve merült fel Franciaország lerohanása után az az ötlet, amelyet Stumm is megfogalmaz elemzett tervezetében. Ha a német nép meghozná azt az áldozatot — mondja —, hogy a német-olasz határviszonyokat véglegesen megtisztítaná, tehát a Brennertől délre lévő tiroliakat áttelepítené ezekre a francia területekre, akkor hasonló lépést a legyőzött francia néptől igazán el lehet várni.109 Az elmondottak alapján valóban elfogadható annak állítása, hogy a kitelepülés a dél-tiroli németek részéről áldozatot jelentett11 0 - ám, hogy ennek hatására joggal lehetne elvárni a franciáktól hasonló lépés megtételét, az csak olyan elmében fordulhatott meg, amely a franciák felett aratott valóban nagy győzelem mámorában igencsak elvesztette a realitásérzékét. Stumm nem csupán a történelem forgandóságáról — 107 Mivel Belgium ekkortájt alig volt több mint kerek száz esztendős, és a francia nacionalizmus (amely minden más nacionalizmushoz hasonlóan a polgári fejlődés ideológiai kísérője) sem lehetett kétszáz esztendős, ezért az évszázadok emlegetése teljesen megalapozatlan. 108 Vö. Pritz 1997, 165. 109 PA AA Inland II g. 289. 3-4. о. 110 1943 szeptemberéig összesen 80 ezer személy kitelepítésére került sor. Ekkor Olaszország kivált a háborúból, s jóllehet Észak-Olaszország német megszállás alá került, a totális vereség árnyékában a nemzetiszocialista vezetés már nem szorgalmazta tovább az ügyet. A témakör részletes és tárgyilagos feldolgozását nyújtja Karl Stuhlpfarrer: Umsiedlung Südtirol 1939-1940 с. munkája. (Bécs-München, 1985.) Ld. még Tilkovszky Lóránt részletes recenzióját. (Századok 1987/1. sz. 197-201.)
