Századok – 1998
Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213
1240 PRITZ PÁL kapott megbízásra, majd leszögezte, hogy a munkálatokat három irányban kell elkezdeni. 1. Vizsgálni kell a Birodalomba betagolt és elfoglalt területeknek a német gazdaságba történő beépíthetőségét. 2. Át kell tekinteni az ellenséges államokkal való gazdasági konfliktusokat. 3. Elemezni kell a Németország vezette európai gazdaság újjáépítését és annak a világgazdasággal való kapcsolatát. A további munkát Funk úgy képzelte el, hogy — a tanácskozáson kifejtett, az alábbiakban részletesen bemutatott gondolatmenet alapján — mindhárom területre egy-egy képviselőt állítanak, akik (kölcsönös egyeztetéssel) a feladatot elvégzik. Ujabb vezetői értekezletet csak akkor tartanak, ha a kijelölendő személyek elgondolásaikat egymás között nem tudják összehangolni. Az egységes tervet (amelynek kidolgozásába természetesen az NSDAP képviselőit is be kell vonni) azzal az igénnyel készítik el, hogy azt Göring a Führer elé terjeszthesse. Az általános kérdések között a gazdasági miniszter első helyen a valutakérdést exponálta. Nem azért, mintha számára ez lett volna a legfontosabb. Éppen ellenkezőleg: szerinte a valuta nem elsődleges kérdés — csak a teoretikusok foglalkoznak vele terméketlenül újból és újból, sehova nem vezetően, mondja csípősen —, a gazdasági szükségszerűségek szabják meg a valuta milyenségét. Funk főleg egy esetleges új európai valuta bevezetését tartaná károsnak. Ez a felfogása — úgy véljük — szorosan összefügg Hitler Páneurópa-ellenességével, mintegy annak a valutakérdésben való lecsapódásaként is értelmezhető, ismételten jelzi, hogy a führeri gondolat mily mélyen átitatta a náci elitet. A valutakérdés eldöntése előtt — hangsúlyozza Funk — először azokat a módszereket kell eldönteni, amelyek alapján a háború utáni gazdaságot építik fel. Ezek között az a legfontosabb, hogy a liberális piacgazdaság — ahogy Funke mondja: az erők szabad játéka — nem térhet vissza, mert az a „népgazdasági értékek igen nagy kopásához vezet". Inkább arra kell törekedni, hogy a Németország által az elmúlt években kifejlesztett ár- és gazdálkodási módszerek kerüljenek mennél szélesebb körben alkalmazásra. Ezzel Funk kimondatlanul is államtitkárának, Gustav Schlotterernek a későbbiekben bemutatott tevékenysége helyességét támasztja alá. Ellenben kimondottan is bírálja azokat, akik egységes európai nagy gazdasági térségről fantáziálnak. Megkockáztathatónak véljük, hogy a bírálat Daitz eget ostromló tervei86 ellen irányult, de ha nem is erről lenne szó, az nem lehet kétséges, hogy általában a nagy német győzelmek hatása alatt elszabadult fantáziálásoktól, illetve azok hatásától óvja vezető munkatársait. A miniszter attól is óv, hogy a valuta- és vámunió jelszavától reméljék minden nehézség megoldását. A valuta- és vámunió csak a megközelítően azonos életszínvonalú tartalmazza annak érdekében, hogy a kutatók az adott témakörökben teljes áttekintésre tehessenek szerint. így az egész Fd 42. jelzeten különféle helyekről (külügyminisztérium stb.) összegyűjtött források xeroxegyüttese található. A hivatkozott 56-57. o. különben csak részlete — feltehetőleg legfontosabb részlete — a tanácskozásról készített dokumentumnak. Maga az eredeti irat — valószínűleg — a gazdasági minisztérium anyagai között a potsdami levéltárban található. A megbeszélést röviden érinti: Neulen 1987, 26. 86 Werner Daitz 1884-ben Lübeckben született, 1931-től a nemzetiszocialista párt vezetőségének egyik gazdasági kérdésekkel foglalkozó munkatársa. A rasszista alapon létrehozandó európai nagytérgazdaság harcosa és ideológusa. Neve egyébként a magyar történetírásból is ismert, lévén, hogy már 1933 májusában Budapesten járt és nagy figyelemmel kísért gazdaságpolitikai előadást tartott. Vö. még Pritz 1997, 175-177.
