Századok – 1998

Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213

NÉMET TERVEK AZ „ÚJ EURÓPA" LÉTREHOZÁSÁRA 1237 Természetesen nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy mindebből következően Best a nagytérrendezést a résztvevő népek önkéntes társulása révén képzelte el. Éppen ellenkezőleg: ő is az erőszakra alapozta a legerősebb nép többi nép feletti uralmát, csak éppen az erőszak alkalmazásának kulturált — ha lehet egyáltalán a kifejezést ebben az értelemben használni — és eszmeileg megalapozott módját tartotta megvalósítandónak és keresztülviendőnek. Ennek megfelelően az alávetett népekkel szembeni német uralmat úgy képzelte megvalósítani, hogy figyelembe veszik az adott nép hagyományait, politikai és kulturális színvonalát. Következőleg a vezető nép érdekeinek érvényesítésénél nem az a mérce, hogy a fajilag közelálló népet szelídebben, az idegen népeket pedig keményebben kell kezelni. A mérce a vezető nép érdeke, illetve ezen érdekérvényesítés fentiek szerinti taktikával történő keresztülvitele.7

4 Történelmi tájékozottságának kamatoztatásával a birodalmakat áttekintve — kezdve a rómaitól és bezárva a kortárs brittel, illetve az USA-val — négy típusba sorolja a megvalósult nagytérségi szerveződéseket. Szövetségi, felügyeleti jellegű, kormányzó és végül gyarmati típusúakról beszél. Természetesen a szövetségi igazgatás jelenti a legenyhébb és a gyarmati a legkeményebb formáját a nagytérségi berendezkedésnek. Felfogásának megfelelően Best az előbbit sem tartja a résztvevő népek egyenrangú szövetségének, hanem sokkal inkább olyannak, amelyben informálisan valósul meg a vezető nép uralma, a résztvevő népek tényleges függőségét pedig szerződések szabályozzák. A német-dán viszonyt említi Best az első típus példájaként. A gyarmati igazgatást—felfogása szerint—a nagytérségi nép alacsony kulturális színvonala indokolja, s ekkor a vezető népnek az egész kormányzást át kell vállalnia, de csak a legszükségesebb mértékben, tehát fenn kell tartania a rendet, meg kell őrizni az alacsony színvonalú nép egészségi állapotát annak érdekében, hogy megfelelően dolgozni tudjon. Példáit Best a konkrét német helyzetből merítette — a közbülső két típusra a franciát és a belgát, illetve a cseh-morva protektorátust említette —, azt azonban homályban hagyta, hogy a gyarmati típus kapcsán konkrétan mire is gondolt. A lengyel főkormányzóságot ugyan felemlíthette volna, de nem tette. Feltehetőleg azért, mert nagyon nem értett egyet a lengyelek helótákként történő kezelésével.75

A Szovjetuniót még nem hozhatta fel példaként, hiszen a Wehrmacht katonái csak később tették lábukat szovjet földre. Feltehetőleg nem csak ezért nem említette a szovjeteket, hanem azért sem, mert az ott élő népek — igencsak eltérő — kulturális színvonalát sem tartotta oly alacsonynak, hogy e térség gyarmati típusú igazgatását lássa a jövő útjának.76 A felügyeleti jellegű igazgatás esetében — amelyet, mint említettük, a franciák és belgák példáján szemléltet — az adott nép saját igazgatása minden szinten megmarad, ellenben azt minden vonatkozásban az uralkodó népnek ellenőriznie kell. A kormányzó típusú igazgatásnál ellenben csak a helyi igazgatás marad az alávetett 74

Herbert 1996, 281. 75

Amikor — mint fentebb előadtuk — a nagytérségen belüli helótakérdést bírálólag felemlítette, akkor szemmel láthatólag a lengyelekkel szembeni birodalmi eljárásra célzott. 76

Ebből viszont az következik, hogy Best is azok táborát gyarapította, akik a Birodalom határait szuprakontinentális dimenziókban gondolkodva képzelte el, konkrét példát pedig taktikai megfontolásokból nem mondott.